Attila61: (10-12-2011 @ 08:27 am)

Kedves Kati! Nagyon szép a versed, a szívedben van a Mama, ott él tovább. A szemem sarkában éreztem a versed és mintha a szemüvegem bepárásodott volna. Szeretettel! Attila

Samway: (10-12-2011 @ 08:36 am)

Szívetszorítóan csodálatos megemlékezés a mamáról ...

fényesi: (10-12-2011 @ 08:50 am)

Tudom, érzem, látom. Ölellek.

Teru: (10-12-2011 @ 08:53 pm)

Drága Katim, milyen szépen ki tudtad szavakban fejezni azt, amit mi csak érezni tudunk. Sokszor az emlékekből meritjük az életadó erőt... Ölellek szeretettel Teru

csitesz: (10-12-2011 @ 09:03 am)

Nagyon szép. Józsi

aranytk: (10-12-2011 @ 09:38 pm)

Kedves Zsu! A Nagymamámhoz szólnak ezek a szavak, aki most lesz Karácsonykor három éve, hogy elhagyta ezt a földi létet. Születésemtől fogva együtt éltem Vele, illetve a Szüleimmel egy öreg házban. Ő volt az, akivel egy szobában aludtam, aki esténként mesét olvasott nekem... Amikor nekem is megszülettek a gyerekeim, már Dédike lett mindannyiunknak. Fájó szívvel gondolok mindig Rá. Hiányzik az életünkből. Köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet. Ölellek!

aranytk: (10-12-2011 @ 09:40 pm)

Kedves Attila! Miután elveszítünk valakit, aki nagyon közel állt hozzánk, a hiány soha nem múlik el. Néha jól esik kiírni a lelkünkből a hiány fájdalmát. Ez a vers is valahogy így született. Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Szeretettel: Kati

aranytk: (10-12-2011 @ 09:42 pm)

Köszönöm, Samy. Az idő múlása sem tölti be az utána maradt űrt. Ölellek és köszönöm, hogy itt jártál.

aranytk: (10-12-2011 @ 09:43 pm)

Igen, János. Együtt léptük a búcsú perceit is... Ölellek.

aranytk: (10-12-2011 @ 09:43 pm)

Kedves vagy, Józsi. Köszönöm szépen!

aranytk: (10-12-2011 @ 09:47 pm)

Kedves Laci! A múltból táplálkozunk egész életünk során, a gyermekkor pedig talán a legmeghatározóbb. Az emlékek a lelkünkbe karcolódtak, és egyszer majd mi is itt hagyunk valamit magunk után. Ha jól tudunk szeretni, ugyanúgy ottmarad utánunk is a hiány. Köszönöm szépen, hogy elolvastad a soraimat! Szeretettel: Kati

aranytk: (10-12-2011 @ 09:49 pm)

Drága Terum! Nehéz megfogalmazni ezeket az érzéseket, talán mert a legtisztábban akarjuk megőrizni magunknak őket. Ölellek, drága Terum, és köszönöm a szavaidat.

Captnemo: (10-12-2011 @ 11:16 am)

Szép vers. És el is merengtem, hogy valóban mennyire nem könnyű gyermeknek lenni. Meg mamának. Persze, apának se, de azért... a mama az mindig is menedék, oltalom, de akár felkiáltó jel is! Legalábbis.... a "szerencsésebbek" életében. Örülök, hogy olvashattam!

Summer: (10-12-2011 @ 12:28 am)

Szívbemarkoló. Átérzem, hogy milyen egy szülőt elveszíteni, részvétem. Szeretettel: Zsu

pirospipacs: (10-13-2011 @ 05:23 pm)

A nagymamák olyanok mint a lépesméz... sosem elég belőlük. Hiányuk pótolhatatlan, ahogyan ezt csodaszép versedből is kiolvasható, hiszen soraidon még mindig átsüt a szeretet. Köszönöm, hogy olvahattam drága Kati! Szeretettel ölellek: pipacs

szilfer: (10-13-2011 @ 08:54 pm)

Jaj, de szép vers! Az emlékeid én is a magaménak érzem. A gyerekkori szöszmötölő neszek, a szúette bútorok mögött rejtőzködő félelmeim, a jégvirágos ablakra zárt fehér spaletta, ....és a korán elment édesanyám... Köszönöm, hogy emlékeztettél! Szeretettel, Feri:))

lena1: (10-13-2011 @ 09:13 pm)

Én meg csak sírdogálok csodálatos versed olvasva drága Katika és megköszönöm Istennek, hogy nekem is ilyen tündéri nagymamát adott ajándékul. Ölellek nagyon

a_leb: (10-13-2011 @ 09:19 pm)

Gyönyörű, Kati, mélyen, az igazságtalanságra rácsodálkozóan fájdalmas. aLéb

LEKA: (10-13-2011 @ 12:11 am)

Katikám! Milyen mélyen érző ember vagy, aki a szeretteit íly nagyon szereti. Emlékeidben mindíg veled lesz, bár ez a hiányát nem pótolja semmi...Együtt érzek veled...Ölellek: Éva

doszke: (10-14-2011 @ 11:59 am)

Könnyeztető kedves írás a a Mámáról, szívből GRATULÁLOK! Irma

aranytk: (10-20-2011 @ 10:48 pm)

Köszönöm Éva. A szeretteink mindig hiányozni fognak... Ölellek!

aranytk: (10-20-2011 @ 10:49 pm)

Kedves Pipacs, a nagymamák bearanyozzák az életünket. Köszönöm szépen, hogy itt jártál. Ölellek.

aranytk: (10-20-2011 @ 10:50 pm)

Kedves Feri! Meghat a visszaemlékezésed... köszönöm, hogy befogadtad az írásomat. Szeretettel: Kati

aranytk: (10-20-2011 @ 10:51 pm)

Drága Lenácska, tudom, hogy nagyon fáj a lelked ilyen témájú versek olvasásakor. Tudom, hogy teljes szíveddel átérzed. Együttérzéssel ölellek!

aranytk: (10-20-2011 @ 10:52 pm)

Béla, talán tényleg a legtalálóbb, hogy fájdalmas. Köszönöm jöttöd!

aranytk: (10-20-2011 @ 10:53 pm)

Kedves Irma, nagyon szépen köszönöm, hogy itt hagytad a kedves szavaidat! Szeretettel: Kati