Lassan újra felcsendül az ének,
s mennyből az angyal eljön közétek.
Álmokból szőtt vágyaitok
angyal-röptű csillagokig érnek,
a szegényeket mégse feledjétek.

Mákos és diós bejglit tekernek,
fonják a lágy kalácsot a pékek,
a decemberi árusok
szaloncukrot, habkarikát mérnek
- a szegényeket mégse feledjétek.

Míg cseng, s bong a karácsonyi dallam,
szeretetre vár a kapualjban
kinek jutott még hit, s remény.
Fűtetlen, tömjénes templomokban
suttogják imáikat a sorokban.

Mert gyertyalángos adventi fények
mellett ölelésre vár a lélek.
A föld is magába zárja
magvát, hisz azt érzi gyermekének.
A szegényeket... sose feledjétek…