:
NÉGYSZEMKÖZT
Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...
Te hallod még?
- Tovább! Tovább!
Remény? Hát persze:
Mindig van remény,
míg tart az út,
pedig végül mindenki odajut...
Tudjuk, hogy nem számít hova
visz el a szent Mihály lova...
Csak míg a saját lábunkon megyünk,
addig fontos: hogyan
botladozunk, és vándorlunk tovább,
egy kicsit sírva, kicsit boldogan...
(224 szó a szövegben) (991 olvasás)
stando: (05-17-2010 @ 01:41 pm)
Drága Klára! Mélyen megérintett a versed. Olvasói köszönömölelés. :)
Attila61: (05-17-2010 @ 02:16 pm)
Kedves Sí!Nagyon szépen megírtad..."egy kicsit sírva, kicsit boldogan...", szép az élet! Üdv. Attila!
Teru: (05-17-2010 @ 03:49 pm)
Kedves Si,
Ez a harmadik versed amely megbőget. Nem is annyira a végcél, inkább gyönyörű, beletörődő soraid hatnak rám...
Szeretettel Teru
doszke: (05-17-2010 @ 11:41 am)
Kedves sí,: mennyire szépen megírtad, mi lesz velünk, és mégis remélünk! nagyszerű élmény volt olvasni. üdv. doszke
csitesz: (05-17-2010 @ 12:06 pm)
Kedves Sí Bölcs sorok. Az összegzés meg nagyon fontos. Mindannyian egy "cél" felé tartunk, de nem mindegy, hogy hogyan. üdv. Józsi
naiva: (05-18-2010 @ 12:03 am)
"Csak szép legyen az út" - igen, így kell, kellene bandukolnunk, nem keseregve, inkább a szépet, jót észrevéve... Vándorolj még sokáig Klárika, és írj még sok-sok szép, elgondolkodtató, mélyünkig hatoló verset! Szeretettel: Zsuzsi
