[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 228
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 228


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Búcsú, remény nélkül
Szerző: Si - Kamarás Klára
(05-29-2011 @ 12:22 am)

:
 A XX. század nagy történelmi tragédiáira a Sors néha még ráduplázott a maga igazságtalanságával.
Mindenkinek meg kellett hozatni a származását igazoló iratokat.A hatóságok által előírt adatokat még a nagyszüleim is beszerezték. Innen tudom, hogy a családunk minden ága visszafelé egészen az ükszülőkig igazoltan keresztény volt: Rk.
Keresztény, de mint sok polgári családban, még az öregasszonyok se jártak templomba. Nagyanyám szokta mondani: - Lehet, hogy valami van, de amit a papok prédikálnak, azt nem kell elhinni.
Ebbe a családba került István, a mostohaapám. Ő lett családunkban az egyetlen templomba járó, aki a római katholikus vallás előírásait az utolsó betűig betartotta.
Mégis, amikor az elődöket igazolni kellett, fel kellett tűznie a sárga csillagot ...és  végigment az úton, mint a tőbbi, egészen a krematóriumig.
Mi pedig, hitetlen kesztények, itt maradtunk.
Ebben a versben rá emlékezem.

Búcsú, remény nélkül

Anyámat megcsókolta. Engem is.
Fején kalap, kabátján sárga csillag,
és mintha kis bőrönd lett volna nála.
Azt hittük visszajön…
Aztán lehervadt minden hit, remény. 

Anyám ajkán kihűlt a kacagás.
Én nem értettem, milyen isten az,
aki ilyen sorsokban leli kedvét… 

                                                2011.





(185 szó a szövegben)    (1040 olvasás)   Nyomtatható változat


LEKA: (05-29-2011 @ 01:29 am)
Megrázó, ahogy ezeket az emlékeket feleleveníted...

Si: (05-29-2011 @ 02:57 pm)
A verset, januárban írtam. Annyira személyesnek tűnik, hogy a bemutatásához szükségem volt egy kis gondolkodási időre.

ZsefyZsanett: (05-29-2011 @ 04:12 pm)
Pár sorban egy egész értelmetlen, - emberi ésszel fel nem fogható - sors, tragédia. Nem csak személyes üzenete van ... Mélyen megérintő..

pirospipacs: (05-29-2011 @ 12:33 pm)
Kedves Si! Én még ma sem értem, mikor, mit, miért dob nekünk... :((( Megérintő soraid, emberi sorsok fájdalmát hozták. Szeretettel olvastam. :) pipacs :)

haaszi: (05-30-2011 @ 03:36 pm)
Soha meg nem magyarázható, fel nem fogható , kegyetlen pusztítás... Mélyen átérzem. Megdöbbenve figyelem a ma is előbújó, ostoba, állati bunkóságot...

naiva: (05-30-2011 @ 06:52 pm)
Megrázó a versed Klári néni... Szinte képszerűen megjelent előttem. Sokszor elgondolkodom, hogy a történelem folyamán irdatlan mennyiségű ember halt meg értelmetlenül, valami őrült eszme, vagy kényszer hatására. (Boszorkányüldözés, keresztes háborúk, világháborúk, sorolhatnám.). És ugye azt mondják: a történelem megismétli önmagát. Ki tudja mi következhet még??. No, jól elkalandoztam, elfilózgattam versed alatt! Tömör, szívbemarkoló sorok! Szeretettel: Zsuzsi

blue: (05-30-2011 @ 08:36 am)
Ebben a pár sorban minden benne van...nagyon szomorú...

a_leb: (05-31-2011 @ 01:34 pm)
Iszonyú súlyát érzem. Megrendítő. aLéb

Attila61: (05-31-2011 @ 01:55 pm)
Klárika! Valóban személyes és tragikus sors. Ezeket a bűnöket ember-ember ellen követte el. Én már gyermekként, tanulmányaim során megdöbbentem ezen. Minden egyes érintett családdal együttérzek és gyászolom ezeket a napokat, szégyenkezem, hogy az elkövetőkkel egy fajba tartozom! Megrendített a versed! Szeretettel! Attila!

piroman: (05-31-2011 @ 09:43 am)
Ilyesmikért lettem ateista. Megrendítő.

Teru: (06-01-2011 @ 12:36 am)
Kedves Klárika, amikor még kislány voltam apámnál láttam egy könyvet, melyben fényképek is voltak soraid mellé. Ő nem tudta hogy láttam, igyekezett dugni a könyvet mert túl kicsik voltunk, de sohasem felejtem azokat az arcokat. Versed most megint eszembe jutatta őket. Ma sem tudom megérteni, hogy tud ember emberrel ilyet tenni... Szeretettel ölellek Teru

szilfer: (06-03-2011 @ 08:12 pm)
Megrendítő sorstalanság! Rímtelen, nyugtalanul tördelt soraid szerves összhangban vannak a tartalommal, a megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan történelmi igazságtalansággal. Szeretettel olvastalak, Feri

Vigi: (06-04-2011 @ 02:36 pm)
Oh, Istenem! Az "iszonyatok útjára" lépve mindahányszor felkiált a szűnni nem akaró fájdalom: Miért? - és Hogyan történhetett meg? Nem is lehet is embernek megszólalnia, talán csak végtelen csendességben töprengenie ... Hogyan, és miért? A Ki Tudva Tudja, hogy szabad jogot adott az embernek, így választhat jó és rossz között. A Ki nem bíró, nem ítélet végrehajtó, mert ha az lenne ki tudja mennyi emberkéz ujján lehetne megszámolni, hogy mennyi az az ember, ami végtelen tisztaságban élve hagyatott e bolygón. Hiszem, hogy minden rossz, gyilkos szándék, és cselekedet egy másik világban számon kéretik.

  

[ Vissza: Si - Kamarás Klára | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds