Néha csirkenyakakról álmodom…
Brumi kutya 9. levele

Nagy hírem van Prézli! Hála a keréknek,
egyszer lenn, egyszer fenn! Változik az élet.
Jövőre már jobb lesz, azt csak ki kell várni,
addig meg türelem, ...hisz történhet bármi. 

A gazdám színhúst vett. Ette sülve, főve,
nekem egy falatkát se adott belőle.
Levesébe meg a velős csontot tette,
s megette  a velőt pirítósra kenve.
Kifőtt, marhacsonttal kínált engem - mért ne?-
Azt szerette volna, hogy pitizzek érte! 

Elfogadtam persze, de mikor nem látta,
kivittem a kertbe. Ott a csont elásva.
Az úr meg a párja meghízott kövérre.
A kutyahűségnek hol maradt a bére? 

De fordult a kocka! Én már alig várom:
Nyugdíjba megy gazdám tavasszal, vagy nyáron.
Farhátat vesz eztán, csirkenyakat délre,
annak bőrét, csontját megkaphatom végre!
Nálam boldogabbat a világ nem láthat,
fenékig kinyalom... majd a kutyatálat.