A gazdám mérges. Nem értem, mi végre
kell haragudni egy-egy utcanévre?
Még szélütést kap, s az okozza vesztét,
hogy az utcánkat megint átnevezték.

Ha valaki hallgatna a kutyákra,
nem írna nevet az utca sarkára.
Inkább az orrokat fejlesztenék,
hogy szag után igazodjon a nép,
hisz' mi, kutyák olvasni nem tudunk ,
az utcákon mégis jól elvagyunk... 

Elképzelem, ha jönne üzenet,
a postás szagolná a levelet,
aztán szaladna, akár egy kutya...
Szerintem soha nem lenne hiba! 

Végül, akinek legjobb a szaglása,
az a  ranglétra legtetején állna.
Ez igazságos lenne, s én úgy éljek,
nem támadhatná semmiféle érdek.
Ha romlana a szaglás öregedve:
leválthatnák, hiába lenne kedve
maradni még. Bizony leváltanák
a jobb szaglású okosabb kutyák!

Megkeveredtem, ne haragudj Prézli!
Hiszen nem is kutyákról  kezdtem írni...