A folyó most szirmot visz...

Csöpp bimbóból nőtt ki a kis szirom,
s azt hitte ő lett a virág... bizony!
Büszkén ült a bokornak közepén,
mint királylány, kastélykert zöld gyepén.

Nem is figyelte a lágy hangokat,
hogy körötte is szirmok bomlanak,
s alig fért már szegényke a bimbón,
mert többen is érkeztek egy hintón.

Nem tudhatta, hogy ő csak egy csupán,
egy hatalmas virágnak szép csúcsán,
hogy elvész majd a sok szirom között,
mert virágja most díszbe öltözött.

Apró csipkefolt, mályvaszín ruhán,
bokordíszlet, a tavasz színpadán,
elit hajón parányi gyertyafény,
mit elfújhat egy szellő könnyedén.

Egy éjszakán dörgött és villogott,
s a durva lég szirmokat lopkodott,
oly gyenge volt már, mint egy kis pihe,
s a folyó most szirmot visz... messzire.