Ma egész nap fújt a Szél, sodorta a szemetet, s vitte-vitte magával... a milliónyi levelet. Kotorta a háztetőt és söpörte az utakat, nem találod meg sosem... amit egyszer elragad. Felkapja és huss...! viszi! elröpíti messzire, mindegy, hogy az kell neked... nem kérdezi senkise.
 
Kell a Szél...! hogy elvigyen minden régi roncsodat, s visszahoz majd papírsárkányt... amit neked hajtogat. Ne őrizd a rossz emléket...! nem engedi...! nem biz ám...! alányúl és elszállítja... túl az Óperencián. Elvisz sírást, bosszúságot, fájdalmat és könnyeket, ad helyette szép holnapot... s madárdalos éveket. Engedd hát, hogy szellőszárnyon hadd robogjon életed...! és sosem áll meg körülötted bánatból szőtt fövenyed.

Én is szállnék...! mint a Szél, átvágnék a Nagyhegyen, hogy elérjem a kék eget... s a Sarkcsillag enyém legyen. Én is futnék...! mint a Szél, rohannék a fák felett, hadd zizegjék a levelek... a Szél hozzájuk érkezett. Csak elringatnálak...! mint a Szél, gyengyéden és édesen, legszebb álmod én hozom majd... pihenjél csak Életem! Csak kavarognék...! mint a Szél, felráznám az életet, minden alvó teremtménynek... én vinném a híreket. Csak tekeregnék...! mint a Szél, bejárnám a földeket, hol senki sincs, s hol ember él... megnézném az életet.

Csak elfáradtam... mint a Szél, nincsen erőm, s fázom is, hangom elszált, könnyem ömlik... sajog már a szárnyam is. Csak megpihennék...! mint a Szél, egy csendes kis kis rejteken, nem kell nekem ehhez semmi... csak ne zavarjon senki sem!
Feltámadok majd...! mint a Szél, s meglátjátok nagy leszek...! hatalmas mint a Tornádó... de ne féljetek emberek...! csak cirógatok majd... mint a Szél.

2010.10.09