Cím: Nem tudom...
Szerző: Pirospipacs - Nagy Ilona
(11-24-2011 @ 09:30 am)
:
Nem tudom...
Nem tudom...
Miért, s hogyan etted be magad a sejtjeimbe?
Mert a volt, s ami nem lett, beférkőzött cudarul,
a semmi napoknak minden pillanatába.
Éppúgy, mint a köd a völgybe, beszorult...
Már oly rég nincs miért, s mégis...
Az idő rohan, de csak csigalassúsággal
visz el belőle egy-egy cafatot.
Belém etted magad.
Semmi sincs, s mégis van.
Olyan ez, mint az egyirányú út,
csak nem vezet sehová.
Most az útszéli póznák szürkesége is vakít.
Kimeresztett szemekkel keresem a fényt,
a színt, amely átragyoghatna a megfakult falakon.
Hogyan nyílt meg, a régen magamra
zárt, rozsdás kapunak ódon lakatja? Nem tudom.
De kinyílt, és nem akar bezáródni. Pedig erős vagyok.
Mégis szüntelen bennem a csend. Csak néha töri meg
bársonybarna hangod, s csak olyankor látom arcodat...
De látom. Pedig mindig mást nézek.
Most borús a táj, és hideg.
Galambszürke a levegő, és páracseppek
lógnak a meggörnyedt leveleken...
Egyedül megyek, mégis magammal viszlek mindenhová.
Mert bennem vagy. Hogy miért?
Azt nem tudom...
2011.11.19
(159 szó a szövegben) (983 olvasás) 
lena1: (11-24-2011 @ 02:47 pm) Drága Pipacs!
Minden mélyérzés beleivódik a sejtjeinkbe és újra meg újra megújul bennünk.
Nagyon szép gondolatok.
Ölellek szeretettel
Velina: (11-24-2011 @ 04:29 pm) nagyon szép lett versed, minden szépet neked
pirospipacs: (11-24-2011 @ 04:56 pm) Kedves Zsike! Lassan minden feledésbe merül, szerelmek, csalódások... Köszönetet, a dícsérő szavakért. Ölellek pipacs :)
pirospipacs: (11-24-2011 @ 04:58 pm) Drága Léna! Halványulnak a régi dolgok, de bennünk vannak... Köszönettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (11-24-2011 @ 05:00 pm) Kedves Vel! Köszönöm megtisztelő szavaidat, és látogatásod! Ölellek: pipacs :)
Summer: (11-24-2011 @ 05:05 pm) Ez nagyon jó, nagyon átjön, mégha szomorkás is a mondanó. Ölellek: Zsu
pirospipacs: (11-24-2011 @ 05:40 pm) Köszönöm Zsu! :) Ölellek, pipacs
szilfer: (11-24-2011 @ 05:42 pm) Gyönyörű prózaversed nagyon jól kifejezi azt az életérzést, amit oldalakban is nehéz lenne megfogalmazni. Ha nem tördelted volna verssorokra, akkor is éppen ilyen jó lenne, de így sokkal levegősebb, és a lépések közötti lélegzetvételnyi szünet időt ad arra az olvasónak, hogy jobban belekóstoljon gondolataidba, érzéseidbe. Gratulálok! Szeretettel, Feri:))
Malan: (11-24-2011 @ 08:27 pm) Úgy érzem, mélyre kezdtél ásni magadban. Valami azt súgja, hogy ez még csak a kezdet, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást, a kérdéseidre "kiásott" válaszokat!!! Nagyon jó a versed! Üdvözöllek: András
vorosliliom: (11-24-2011 @ 09:22 pm) Oly sokszor reszketünk múltunk kövein térdelve, Drága Pipacs, hiányrögöket cipelünk magunkban hosszú évekig, s mire feleszmélünk, hogy csak egy életünk van, és nem tetszhalottként kellene azt leélnünk, addigra sorsunk felét bánat-sírban töltöttük el. Tudom én, könnyű beszélni róla, ám annál nehezebb tenni érte, hiszen szívünk szava győz minden más érzésünk felett. Együtt érző ölelésemet hagyom itt, talán meríteni tudsz majd belőle némi lelkierőt! Szeretettel: Dana
roadrunner: (11-24-2011 @ 09:38 am) Pipacs, ez aztán a monológ! együttérzek veled, én is ebben a cipőben járok... Bea
fényesi: (11-24-2011 @ 10:47 am) Nem is kell tudni. Élni kell, megélni (az életet)!
Van, amikor egy kicsit nehezebb... J.
_zizike_: (11-24-2011 @ 10:54 am) Szép, átérezhető írás, Pipacs. Talán fényesinek van igaza, hogy megélni kell az ilyen pillanatokat, perceket, de úgy érzem, a gondolkodók - a miérteket keresik. Eljön az Idő Pipacskám, amikor el tudod engedni a fájást és a szép percek emlékéből már majd táplálkozni tud lelked :) ---van egy plusz "a" betű itt "megfakult a falakon." gondoltam, szólok. Ölellek szeretettel: izike
pirospipacs: (11-24-2011 @ 11:04 am) Eltaláltad Bea. Nem akarok írni, és mégis leírom amit gondolok, talán azért, hogy magamra szóljak, mert megfejteni úgysem tudom, hiszen a sors dobja, és nem mi kérjük. Köszönöm, hogy megtiszteltél, ölellek: pipacs
pirospipacs: (11-24-2011 @ 11:06 am) Úgy van János, megélni, azt amit meg kell. Néha, valóban nehezebb. Mindig örülök, és hálás vagyok, ha megtisztelsz szavaiddal. Köszönönettel: pipacs :)
pirospipacs: (11-24-2011 @ 11:09 am) Jól tetted, hogy szóltál Izike. A hibát máris javítottam. Még mindig nem vagyok elég figyelmes, csak írok. Talán egyszer majd eljutok oda, hogy tudatosan, és nem ösztönösen teszem. Köszönöm kedves figyelmed, és féltő szavaidat is. Ölellek: pipacs :)
hzsike: (11-24-2011 @ 11:15 am) Kedves Pipacska!
Gyönyörűséges verset írtál ismét.Annyira magával ragadóan szép,őszinte érzelmek, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Én is éltem már át életem során hasonló érzéseket, így tudom, hogy nem könnyű, sőt sokáig nem lesz még az. Egy szerelmet, csak egy újabb szerelem tud meggyógyítani.
A "bársonybarna hangod" , annnyira szép hasonlat, hogy csak mondogatom itt magamban...mondogatom, és nem tudok betelni vele.
Szeretettel olvastalak most is:Zsike
pirospipacs: (11-25-2011 @ 05:11 pm) Valóban prózában írtam meg, hogy hogyan kellett volna jól tördelni Feri, azt nem tudom. Örülök, hogy így is tetszett. Valóban csak egy "életérzés". :) Köszönettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (11-25-2011 @ 05:16 pm) Nincs szándékomban tovább ásni, kedves András. Néha elkap egy-egy hangulat, érzés, dal, vagy a múltamnak egy darabja, és azt leírom. Sosem tudom, mi lesz a következő, nem írok tervezetten. Köszönöm kedves, értékelő szavaidat! Ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (11-25-2011 @ 05:18 pm) Drága Dana! Köszönöm aggódó, gyöngyörű soraidat. Jelzem jól vagyok, élek, nevetek, csak írok is. :))) Köszönettel ölellek, pipacs :)
erda: (11-27-2011 @ 04:38 pm) Ezt az utat - azt hiszem - valamennyien megjártuk már, legalább egyszer. Nagyon szépen hoztad az érzést, szinte beleborzongtam. Gratulálok! :) Szeretettel: Éva :)
pirospipacs: (11-28-2011 @ 10:04 am) Kedves Éva! Azért mertem leírni, mert nem egyedi eset. Egy hosszú élet, sokaknak dob hasonlót. Örülök, hogy átment. Köszönöm, megtisztelő látogatásod. Ölellek, pipacs :)
|
