Lyza1: (10-02-2011 @ 05:54 pm)
Semmi sem változott Pipacska! Csak az évek szállnak felettünk, de a szívünk örök fiatal marad...Nagyon kifejező, melankolikus hangulatú szép alkotás...Gratulálok szeretettel: Lyza
Attila61: (10-02-2011 @ 05:58 pm)
Kedves Pipacs! Nem gondolom, hogy minden megkopott lenne, csak mi öregszünk. Versed nagyon tetszett, csak írj! Szeretettel olvastalak! Attila!
Grigo: (10-02-2011 @ 06:02 pm)
Átéreztem a versed minden sorát, nagyon tetszett! Gratulálok szeretettel : Zoltán
Teru: (10-02-2011 @ 06:03 pm)
Drága Pipacsom, alaposan feladtad a leckét, mert erre a világon senki sem tud válaszolni. Gyönyörű vered akár egy vasmarok: összeszoritja az ember szivét, mit tagadjuk, igazad van. Minden nagyon kopott...Le a kalappal Előtted.
Ölellek Teru
pirospipacs: (10-02-2011 @ 07:06 pm)
Igen drága Lyza! Ugyanazok vagyunk, s mégis mások... megmaradnak a szokásaink, csak mésképpen látunk, hallunk. Köszönettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-02-2011 @ 07:07 pm)
Bizony Attila, ezek a mocskos évek, elgyűrnek bennünket. :) Köszönetem, írok én, amikor jön. :))) Ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-02-2011 @ 07:08 pm)
Kedves Zoltán, ha átérezted, akkor nálad sem változott semmi. :)))) Ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-02-2011 @ 07:10 pm)
Pedig tagadjuk drága Teru, én még magamnak is, csak az a baj, hogy már nem hiszem el, azt sem amit én mondok. :))) Semmi sem változott, csak valahogy minden más lett. Szeretettel ölellek: pipacs :)
vorosliliom: (10-02-2011 @ 07:41 pm)
Gyönyörű versedben, a megrepedő múltkéreg ácsolja vezeklés szőtt mételyek rítusán az emlékezet golgotáját, Drága Pipacs. Azt hiszem, mi emberek mégis csak folyton változunk, megnyert harcaink dicsőségét hordozzuk vállunkon, és az egyre mélylő arcredőink között őrizzük a hosszú évekig elpalástolt kínjainkat. Szeretettel ölellek: Dana
Agneta: (10-02-2011 @ 08:55 pm)
Kedves Pipacs!
Elgondolkodtató a versed.Van amikor látszólag
semmi sem változik, de mégis..
Semmi sem a régi. Szép vers.
Szeretettel: Ági
lena1: (10-02-2011 @ 09:04 pm)
Drága Pipacs, mélye elgondolkodtatott versed.
Az életünk akár egyetlen pillanatnak is vélhető az utolsó percben.
Ölellek szeretettel
naiva: (10-02-2011 @ 09:05 pm)
Pipacsom, én most ellentmondok neked:) Szerintem változik a világ, egyre bizonytalanabbá, és kiszámíthatatlanabbá válik. Ez is közrejátszhat az érzéshez, amiről versedben írsz... És persze mindaz, amit előttem már elmondtak... A rohanó évek, a tükörből visszanéző arcunk változása. Tudom, nem vigasztal, de én is gyakran érzek így. Aztán néha kiszínesedik a világ körülöttem, remélem körülötted is!:)) Ölellek: Zsuzsi
pirospipacs: (10-02-2011 @ 09:30 pm)
Drága Dana! Szavaid hullámain, most is messzire evezek. :) Persze, amit belülről érzünk, az ellenkezik a külvilággal. :))) Köszönetettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-02-2011 @ 09:31 pm)
Kedves Ági! A látszat és az érzés ellentéte ez. Köszönettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-02-2011 @ 09:33 pm)
Igen drága Léna, néha úgy érzem, hogy minden a régi, mint egykoron, maradtam az aki voltam, s mégis... talán egészen más lettem. Köszönettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-02-2011 @ 09:36 pm)
Igazad van drága Zsuzsi, tudom én, csak szeretem az érzést, ami megmaradt belőlem, gyermekként, fiatalként, s nem akarom elhinni, hogy mindez már a múlt. Még itt van, még most is éppúgy csinálom... s mégis másként, talán fáradtabban, kopottabban. Hiába, az idő nagy gonosz. :))) Köszönettel ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-03-2011 @ 04:39 pm)
Kedves Laci! Olyan felemelő a hsz-ed, hogy nem is tudom mit mondjak. Hiszen csak leírtam a sorokat, ahogy jöttek... Örülök, hogy a mögéjük olvastál. Köszönettel ölellek: pipacs :)
Captnemo: (10-03-2011 @ 08:31 am)
Ma ez a vers fogott meg a legjobban (eddig). Igazából az egyszerűsége, és egyszerűségében az a legbensőbb hang, ami kis csodát rejt. A versed háromnegyedétől meg már egyenesen felemelő volt olvasni. Annyira emberi, annyira szomorú, de mégis, tartása van, hogy.. ettől a legjobb nekem alkotásod! Gratulálok!
_zizike_: (10-04-2011 @ 06:47 pm)
Pipacs drága, kiöntötted elénk a lelkedet, szinte minden rezdülését átéreztem egy pillanatig. Nagyon szép vers, köszönöm, hogy olvashattam. :) Szeretettel ölellek: izike
pirospipacs: (10-04-2011 @ 07:56 pm)
Kedves Izike! Csak őszintén tudok írni, mert nincs fantáziám. :) Én köszönöm, hogy megtiszteltél! Szeretettel ölellek: pipacs :)
haaszi: (10-05-2011 @ 06:51 pm)
Kopunk Pipacska, mint körülöttünk minden, de a kopott, régi dolgok nőttek szívünkhöz leginkább...
Ez vigasztalhat.
Vagy nem.
pirospipacs: (10-05-2011 @ 07:47 pm)
"Vagy nem." :( Köszönlek Irénke, szeretettel ölellek: pipacs :)))
szilfer: (10-05-2011 @ 07:58 pm)
Kedves Pipacska, gyönyörű verset írtál megint! Őszinte, egyszerű szavaidban szépen vibrál most is a finom, pipacsos lírai megközelítés. Soraidban végig ott feszül a gondolati ellentét, hogy bár látszólag semmi sem változik, egyik nap épp olyannak tűnik, mint a másik, miközben a világ, és benne persze mi is suttyomban, és alattomosan nagyon is változunk. Sajnos, nem előnyünkre! Gratulálok versedhez! Szeretettel, Feri:))
toni1: (10-05-2011 @ 09:13 pm)
Kedves Pipacs!
nem tudom mi jót tettem, de valahogy ma meg lettem jutalmazva, dudtam egy kicsit olvasni is, igy a te versednél is be tudtam pótolni, amit már napok óta szeretné, Szép a versed mint mindig, csak szeretném, ha a tartalma egy kicsit, nem kicsitm sokkal szebb lenne,
üdv Tóni
pirospipacs: (10-06-2011 @ 06:27 pm)
Kedves Feri! Nem tudom, hogy a líra talált-e meg engem, vagy én őt, de velem maradt. Örülök, hogy szereted apró gondolataimat, és lelkemet olvasni. Köszönöm kedves szavaidat. Ölellek: pipacs :)
pirospipacs: (10-06-2011 @ 06:30 pm)
Kedves Tóni! Igyekszem majd szebbeket írni... :) Köszönöm, hogy megtiszteltél, s remélem, még sokszor megteszed... Ölellek: pipacs :)
Summer: (10-07-2011 @ 03:43 pm)
Nagyon átjön ez az érzés, tetszett. Szeretettel: Zsu
pirospipacs: (10-08-2011 @ 09:05 am)
Köszönöm Zsu, hogy megtiszteltél. Ölellek: pipacs :)
