[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 207
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 208

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Az élet szép...
Szerző: Pirospipacs - Nagy Ilona
(12-26-2011 @ 03:11 pm)

:

Az élet szép...

Még sötét volt, amikor az utcára lépett. A tegnapi hó csikorgósra fagyva nyöszörgött a bakancsa alatt. A fák ágai üvegesen csillogtak a magukra öltött jégruhától, s a hajnal csendje szinte érinthető volt. A buszmegálló plexi oldalára titánfehér jégvirágcsokrokat rajzolt a fagy. Az érintetlen, csipkézett virágok látványa teljesen elvarázsolta. Úgy érezte magát, mint egy álomban.

Minden fehér volt, csak piros kesztyűje, és sálja törte meg a szűzies hatást. Lehelete ködszerűen látszott a kristálytiszta, roppanós levegőben. Még az iroda ablakából is, a hónak fehér csendjét figyelte, ahogyan az maga alá zárta a tájat. Igaz, autók és járókelők hemzsegtek, ő viszont mindezt nem hallotta, mert nem akarta hallani. A rádióban szólt a zene, és szeme folyamatosan az utcai fehérségen pihent. Most nem gondolt arra, hogy otthon, majd ma este is, az egyedüllét szürkesége várja. Ilyenkor töltődött fel, magába gyűjtve a természeti szépségek minden mozzanatát, és mozdulatlanságát. Imádja a havat, talán ez az, amit úgy őrzött meg és hozott magával gyermekkorából, hogy semmi sem tudja elhalványítani.

Amikor hazafelé tartott,  ismét hatalmas pelyhekben hullt alá az égi nedű. Élvezte amikor a szempillájára és orra hegyére ültek a pihék. Arcát gyakorta az ég felé fordította, és mosolyogva nézte a fátyolfehér hófüggönyről leszakadó vattabojtokat, amint önálló életre keltek. Kicsit mórikálták magukat, mint a csitri lányok, s kavarogtak a levegő szárnyán. Aztán, egy váratlan pillanatban ráfeküdtek a fűszálakra és a járdakövekre. Már a  magas fákon is hóbunda volt, sehol semmi szemét. Végtelen tisztaságba fordult minden. A délutáni szürkület lassan sötétté változott. Mégis az volt az érzése, hogy ma nem is lesz éjszaka, mert annak ellenére, hogy nem látszódtak a csillagok, a hónak álom-fehér fényessége beborította a várost. Léptei alatt pedig egyre puhábban süppedtek a járdakövek.

Ekkor tudta, hogy most semmi sem számít. Sem a tegnapok szomorúsága, sem a holnapok bizonytalansága, mert újra azt érezhette, hogy az élet szép...





(308 szó a szövegben)    (1042 olvasás)   Nyomtatható változat


_zizike_: (12-26-2011 @ 06:34 pm)
Ez így van Pipacs! Érzékletesen írtad le magát a havazás jelenséget és annak hatását az emberi lélekre. Az a szűzies tisztaság, mint a hófehér hófödte táj, képes magát az ember szívébe lopni hosszú időre és a kedélyállapotát is felhangolni. :) Örömmel és szeretettel olvastalak. Amikor esik a hó - nekem is szép az élet ... :))))) ölellek: izike

AranyosiErvin: (12-26-2011 @ 06:36 pm)
Kedves Piros Pipacs! Akinek ilyen szép lelke van, az hogy lehet egyedül? Ezt a sok szépet el kell valakinek mesélni. Aki ilyen szeretettel gondol a lehulló hópelyhekre, annak rendszeresen meg kell osztania ezeket az élményeket valakivel. Szerezz már neki egy partnert, Te, szerintem bárkit rá tudsz beszélni... Írd meg, ha megvan! Szia, Ervin

Summer: (12-26-2011 @ 06:43 pm)
Az élet szép... tőlünk függ, hogy milyenné tesszük. Nekem egy kicsit nagyon "havas" a novellád, nem tehetek róla, nyár-imádó vagyok. Zsu :)

pirospipacs: (12-26-2011 @ 07:37 pm)
Mindig szerettem az embereket, de lassan rájövök, hogy a természet sokkal igazságosabb, és szebb. Önzetlenül ad nekünk. Örülök Izike, hogy ezt is elolvastad. Ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-26-2011 @ 07:43 pm)
Kedves Ervin! Ha a "szerezz már" olyan egyszerű lenne, azt hiszem senki sem élne társ nélkül. Ha valakit pedig rá kell beszélni, az már régen rossz.:))) Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. Ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-26-2011 @ 07:44 pm)
Igen, Zsu, bizonyára igazad van, és túl havas. Mit tegyek, az egyik gyengém a hó. Én több szépséget találok benne, mint a nyárban. :) Köszönettel ölellek: pipacs :) Kritika elfogadva! :)

Grigo: (12-26-2011 @ 08:02 pm)
Ez így van Pipacs! De csak annak szép, aki észreveszi a fűszálon rezgő harmatot is. Te ilyen vagy, ezért olyan szépek az írásaid! Gratulálok szeretettel : Zoltán

pirospipacs: (12-26-2011 @ 08:29 pm)
Jaj, kedves Zoltán! :) Olyan szépen írtad nekem, hogy egészen meghatódtam. Igaz, valóban írtam már harmatcseppről is.:))) Csak az lát, aki néz, s bizony van mit nézni, mert a természet csodálatos, ahogy azt a Te verseidből is tudhatjuk. :))) Én pedig, mindig belerejtőzöm egy csöppet... Köszönettel ölellek: pipacs :)

Malan: (12-26-2011 @ 09:22 pm)
Szépen írsz. :-D Prózádban is nagyon éreztem, ami minden írásodból átjön, hogy mennyire nagyon és mennyire őszintén szereted a telet. :-D Gratulálok szép, festői soraidhoz! Szeretettel: András

pirospipacs: (12-27-2011 @ 05:39 pm)
Köszönöm András, hogy prózában is olvastál. Örülök, hogy tetszetősnek ítélted. Ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-27-2011 @ 05:42 pm)
Így van kedves Zsike, nem tudok kívűlről szemlélni semmit, ha nem vagyok benne, akkor nem érzem a kényszert, hogy leírjam. Csak életpillanatokat billentyűzök be... :) Ölellek: pipacs :)

sodrelap: (12-27-2011 @ 09:55 pm)
"a természet sokkal igazságosabb, és szebb. Önzetlenül ad nekünk." Nagy igazságot mondtál ki kedves pipacs, örömmel olvastalak. Ölel: Pali

vorosliliom: (12-27-2011 @ 10:04 pm)
Másoknak még a fény is holt szagú por, Drága Pipacs, de ha nyitott szemmel és szívvel járjuk a világot, ezer csodába belebotlunk. Gyönyörűen írtad meg a nap retináján aszalt emlékképeidet. Szeretettel ölellek: Dana

lena1: (12-27-2011 @ 11:00 pm)
Drága Pipacs, gyönyörűen írtad le a téli táj varázsát, a magány szomorúságát és az élet szépségét. Szeretettel ölellek Lena

hzsike: (12-27-2011 @ 12:10 pm)
Kedves Pipacskám! A prózáidat is szeretem, nemcsak a verseidet. Pontosan azért, mert mindegyik Te vagy! Gyönyörű, gazdag szókinccsel alkotsz. Szeretettel olvastam ezt is.Zsike

pirospipacs: (12-28-2011 @ 04:00 pm)
Én pedig annak örülök, kedves Pali, hogy olvastál. Az igazságok pedig, leginkább a Te írásaidban találhatók meg. :))) Azért persze, igyekszem.:) Azt is tudom, hogy vannak emberek, akik igazságosak, mint pl... ugye nem baj, ha most nem mondok neveket? :) Köszönettel ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-28-2011 @ 04:02 pm)
Drága Dana! Akiknek nem osztogatja az élet a boldogságot, azoknak igyekezniük kell megtalálniuk olyasvalamiben, ami mindenkié. :) Én is ezen vagyok, vannak napok amikor sikerül. .)))) Szeretettel ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-28-2011 @ 04:04 pm)
Drága Léna! Mert amit felsoroltál, az mind az enyém! :) Köszönöm kedves szavaidat, ölellek: pipacs :)

Velina: (12-29-2011 @ 03:19 pm)
és maradjon is neked az élet szép

pirospipacs: (12-29-2011 @ 05:06 pm)
Jaj, Zsuzsi, olyan csodálatos tud lenni, tényleg oylankor azt érzem, hogy álmodom, és félek nehogy felébredjek. :) Köszönettel ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-29-2011 @ 05:08 pm)
No, az valóban csodálatos lenne, Attila. :) De erről (is) csak álmodunk. Nagyon megtisztelő a véleményed, őszintén köszönöm! Ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (12-29-2011 @ 05:09 pm)
Azt hiszem megérdemelném, Vel, mint ahogy sokan mások is. Pl. Te is! :) Köszönöm, ölellek! pipacs :)

szilfer: (12-29-2011 @ 05:58 pm)
Pipacskám, TE a verseidet és a prózai szösszeneteidet nem géppel írod, vagy tollal, hanem lélekkel. A szíved hozzá a kalamáris, ebbe mártod a lélektolladat, ezért olyan gyönyörűségesek az írásaid. Biztos vagyok benne, hogy Te akár egy zsák krumpliról is úgy tudnál írni, hogy azt élvezet volna olvasni. Havas képeid valóságos tündérvilágot varázsoltak ide, és ebben a szűzi fehérségben a gyarló ember is megtisztul, a szomorú is jókedvre derül. Köszönöm az élményt! Szeretettel, Feri:))

Attila61: (12-29-2011 @ 10:50 am)
Kedves Pipacs! "Végtelen tisztaságba fordult minden." Milyen jó is lenne egy nagy hóesés a Világunkban! Nagyon jól írsz, realisztikus és szépséges képekkel. Szeretettel üdvözöllek! Attila

naiva: (12-29-2011 @ 12:01 am)
Nem szeretem a telet, de a hóesés, amilyennek megírtad, engem is elkábít... Valami boldogságfélét érez az ember, talán a fehér okozza, mely mindent (szürkét, csúfat) elfed. Irigyellek!:) Nálunk még nem volt hó, csak latyak és eső... Talán majd ideér, és sétálni fogok, és élvezem!:) Míg olvadni nem kezd... Szépen írtál, a szívemből!:)) Ölellek: Zsuzsi

pirospipacs: (12-30-2011 @ 04:37 pm)
Igazad van Feri, mert igazából nem akarok írni, csak elindulnak bennem a szavak. Nincs ebben semmi tudatos, csak lélekrezdülések. Megitisztelsz a véleményeddel, de a legnagyöbb öröm az, ha szívesen olvassátok. :) Ja, és miért is ne, ha megihlet egyszer majd egy zsák krumpli...:))) Köszönettel ölellek: pipacs

  

[ Vissza: Pirospipacs - Nagy Ilona | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds