Cím: Szélkeringőn...
Szerző: Pirospipacs - Nagy Ilona
(05-15-2012 @ 11:39 am)
:
Szélkeringőn...
Tudom, adtál olyat, mit nem érdemeltem,
- azért kaphattam, mert minden embernek adsz -
fürödtem többször is háborgó tengerben,
- hallottam - mit elmos, sosem lesz ugyanaz,
mégis hittem - mondták - kárpótol az élet,
virágzó mederré válik a könnypatak
- gyopár is virul, bár magasak a bércek -
és minden hegyre olvaszt jégkását a Nap.
Mert a kopasz fa is dacol a hideggel,
árva madár óvja fészkének melegét,
- de az erős szív is megszakadhat egyszer,
ezért kérdezem meg - mondd, hát még nem elég?
Mekkora súly az, mit két váll elviselhet,
bánat-telt szekerem most merre tolhatom?
- benn - a csend, bolyongva elüti a lelket,
- künn - egy szélkeringőn sikít a fájdalom.
2012.05.13
(107 szó a szövegben) (950 olvasás) 
mickey48: (05-15-2012 @ 01:08 pm) Nagyon szép! Szeretettel gratulál - Miki
hzsike: (05-15-2012 @ 01:10 pm) Kedves Pipacskám!
Nagy szeretettel olvastam gyönyörű, nagyon érzékeny, szép versedet.Mindig szívesen időzöm Nálad, mert mindig valamilyen különleges, jó érzés tölt el azok olvasása közben, még ha a tartalom esetleg kissé szomorú is.Ezt adod Te, nekünk. Szeretettel voltam itt most is:Zsike
zanzaa: (05-15-2012 @ 01:13 pm) Az elején még mintha csak magaddal beszélgetnél, aztán jön a kérdőre vonás... A sok "-"jel jól erősíti, hangsúlyozza az ellentéteket. Annyi terhet kap az ember, amennyit elbír, még ha azt hisszük is, belerokkanunk. Kívánok sok erőt...
pirospipacs: (05-15-2012 @ 02:53 pm) Köszönöm Miki, hálás vagyok a véleményedért. pipacs
pirospipacs: (05-15-2012 @ 02:55 pm) Köszönöm, drága Zsike. Annak örülök, hogy azt fogadod el, amit adni tudok, hiszen az életben is ez a legfontosabb. S ha valamennyit visszakapunk, azért már hálásnak kell lennünk. Én most nagyon hálás vagyok Neked. :) Ölellek. pipacs
pirospipacs: (05-15-2012 @ 02:58 pm) Ó, inkább csak "költői" kérdések voltak ezek, Zanzaa. Az ember csak önmagának adhatja meg az igazi válaszokat, a sorsot hiába kérdezi... Megtisztelsz a véleményeddel, ezek szerint át tudott menni a mondanivaló. Köszönlek! pipacs
Julianna: (05-15-2012 @ 04:59 pm) Pipacskám, nagyon tetszik a versed, a hasonlatok, a képek. Fantasztikusan kifejező: "...szélkeringőn sikít a fájdalom." :))) Szeretettell: Edit.
pirospipacs: (05-15-2012 @ 08:12 pm) Edit, őszintén köszönöm, kitartó figyelmedet. Ölellek. pipacs
Grigo: (05-15-2012 @ 09:30 pm) Szívszorítóan mély benned a fájdalom. Sokan hisznek valami megfoghatatlanban, makacsul és kitartóan. Hisznek akkor is ha egész életük folyamán semmi jelet nem kapnak, semmi visszaigazolást. Miért vajon....ennyire mélyen belénk rögződött emberekbe évezredek folyamán a babonás félelem? Ezt válaszolja meg mindenki saját magának a saját érzései szerint. Remek verset írtál! Nagy szeretettel gratulálok hozzá : Zoltán
pirospipacs: (05-16-2012 @ 09:34 am) Kedves Zoltán! Az ember hihetetlenül erős, én is az vagyok. Megedzett az élet, mint sokunkat. Van aki külső segítségre vár, én nem. Leírom, és ki-ki megítélheti a saját értékrendje szerint. Nekem az írás egy mencsvár, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Nagyon köszönöm, számomra nagy jelentőséggel bíró szavaidat. Köszönettel ölellek. pipacs
pirospipacs: (05-16-2012 @ 09:44 am) Drága Teru, őszintén sajnálom, hiszen nem volt szándékomban heggedt sebeket felszaggatni. Talán ha címválasztásban ügyesebb lennék... kikerülhetnétek a verset. Mégis, el kell mondjam, végtelenül sokat jelent számomra jelenléted, olvasásod, és az, hogy írtál is. Őszintén tisztellek ezért (is). Szeretettel ölellek. pipacs
Teru: (05-16-2012 @ 12:09 am) Ó, drága Pipacsom, mekkora fába vágtad fájdalom-fejszédet! Megkönnyeztem gyönyörű versed, hiszen minden szavad egy heggedt sebet bontott fel...
Ölellek szeretettel Teru
Malan: (05-18-2012 @ 08:20 pm) Egy bánat-telt szekérről ki kell szórni mindent, másra való az a szekér. Persze, tudom én, az nem olyan egyszerű... Amit írtál, szerintem bármelyikünkre igaz, éppen ezért (is) nagyon átérezhető, sokat mondó a versed. Őszinte, jó, és (akaratlanul is) sok ember nevében szól. :-) Üdvözöllek Pipacs! -András
a_leb: (05-18-2012 @ 10:56 pm) Ettől élmény egy vers... Ott ültem melletted egy ablaknál, mindegy is hogy hol, és veled gondolkodtam el, a te hangodon, azon, hogy mit bírhat még a lélek. Nagyot nyitott bennem a vers, mint ahogyan elindul egy nehéz gondolat, és lassú körökben tekint körül, aztán, visszaszáll a belülre, a helyére, régi és új terhekkel... és kint a szél sikít fel. Nagyon mélyen megfogott, rendkívül telt, nagy erejű vers, hihetetlen mélységekkel és őszinteséggel. Pipacs, olyan saját hagngod van, amit már nem lehet elválasztani tőled :-)
aLéb
pirospipacs: (05-19-2012 @ 10:50 am) Bizony gyakorta találunk egymás írásaiban olyan gondolatokat, amelyek ránk is vonatkozhatnak, hiszen a sors osztogat bármelyikünknek válogatás nélkül. Nagyon köszönöm, András, hogy megtiszteltél! pipacs
pirospipacs: (05-19-2012 @ 10:57 am) Velem is előfodul, hogy úgy érzem, mintha hallanám is, amit olvasok. Azt hiszem ennél nagyobb elismerést nem igazán kaphat az ember, mint amiket most nekem írtál, aLéb. Tudod, nagyon jólesett, hogy mellém ültél. :) A biztatásra, amit adsz értékeléseddel, arra mindig nagy szükségem van. A hangom? Hát, az ilyen... :) Köszönettel ölellek. pipacs
Captnemo: (05-21-2012 @ 10:41 am) Amikor az embergyerek szájíze keserű, akkor számba veszi az ígéreteket, majd jön a fájdalmas összegzés, amely egyre fájóbb, ahogy sehol nem talál egyezést ígéret és valóság között. Nagyon jól példázza versed is ezt az átmenetet, míg az utolsó sorban aztán a lemondás is megjelenik...
pirospipacs: (05-22-2012 @ 04:06 pm) Hát, valahogy így. Köszönöm, Laci! pipacs
|
