Valami hiányzik...
Julianna: (08-31-2012 @ 01:31 pm)
Pipacskám, és még hozzá Piros, kemény szavakat használsz a magány érzésének kifejezéséhez. "...mint a megveszett vadállat,
szétmarcangol, szétrág, tombol a romokon..."
Igazad van. Szörnyű állapot a magány, nem könnyű vele együtt élni... Szeretettel olvastalak: Edit.
Lyza1: (08-31-2012 @ 05:52 am)
Drága Pipacska!...A magányt nagyon kifejező versedhez gratulálok!...Bár nincs végig láthatóan, de ha rátör az emberre, akkor döbben rá, hogy " Valami hiányzik, vagy valaki!" Szép költői képeidhez is gratulálok! Lyza
pirospipacs: (08-31-2012 @ 06:11 pm)
Tudom, Editke, hogy nem selyemszavakat használtam, de a magány sem papírmasni. Ha ismersz magányos embereket, hihetetlen érzésekről tudnak mesélni neked. Köszönettel ölellek. pipacs :)
hzsike: (08-31-2012 @ 08:14 pm)
Kedves Pipacskám!
Szépséges versedből is "dübörög" a csend, olyan kifejezően tudod megfogalmazni az érzelmeidet, hogy már szinte mi is abban élünk, és ez jó, hiszen ez a lényege a versnek, hogy jöjjön "üssön" át a mondanivaló! Ez Neked, remekül sikerült most is.
Szeretettel voltam Nálad:Zsike
pirospipacs: (08-31-2012 @ 08:57 am)
Azt hiszem, most először használtam a magány szót, kabalából nem szoktam. Viszont ez a "jelenség" képes "megnyomorítani" embereket, mintha valami lenne, pedig csak a nincsről szól. Egyszerűen arról, hogy hiányzik valami, valaki az életedből... Nem is nevezném versnek amit írtam, inkább csak kidübörögtem magamból a nincset. :) Köszönön, Lyza, hogy értetted. Ölellek. pipacs
fényesi: (08-31-2012 @ 09:09 pm)
...talán, ami hiányzik, az nem is jár nekünk. Talán...
Mindazonáltal átérzem. Szeretet! J
pirospipacs: (08-31-2012 @ 09:40 pm)
Tudom, néha fogalmazhatnék, árnyaltabban is, hogy ne üssön annyira. :)) Most is szivesen vettem szavaidat, drága Zsike. Köszönlek. pipacs:)
pirospipacs: (08-31-2012 @ 09:43 pm)
Talán igazad lehet, János. Csak egy a baj, hogy senki sem tudja, hogy neki miért nem jár... vagy ahogy dohogni szoktunk, miért épp nekem nem...? Örülök, hogy megtiszteltél. Köszönettel ölellek. pipacs :)
pirospipacs: (09-01-2012 @ 02:31 pm)
Jól mondod, Attila, "roppant csúnya érzés". Már annyian, sokféleképpen megírták, mégis kimeríthetlen "téma". Nekem még keresni sem kellett... Köszönettel ölellek. pipacs :)
pirospipacs: (09-01-2012 @ 02:34 pm)
"élethű". Valóban életből merült, kedves Miki. :) Köszönöm jöttödet, ölellek. pipacs
pirospipacs: (09-01-2012 @ 02:35 pm)
Ez nagyon pontos megfogalmazás volt részedről, drága Léna. Köszönöm! Öllelek. pipacs :)
Summer: (09-01-2012 @ 05:11 pm)
Jó megoldás a versed végén való hosszabb kihagyás, egy hatalmas szünet, amivel tényleg jelzed, azt, hogy valami hiányzik, pedig ott lenne a helye. Érdekes hasonlatnak vélem a magányt és a vadállatot, de találó. Valóban ilyen érzéseket táplál a magány érzése is, ami ezzel a hasonlatoddal jól átjön. A gondolatjelek pedig mintha a monotonságot tükrözné. Lehet, hogy a magány csak egy érzés, de azt a zárat fel is lehet törni. Valakinél ott kell legyen a kulcs. :) ölelésem: Zsu
Attila61: (09-01-2012 @ 08:18 am)
Kedves Pipacs! Mindenkinek jár a Boldogság és a Szeretet, az ember társas lény! Átérzem a versedet, minden sorát és betűjét. Nagyépen írtad meg ezt a roppant csúnya érzést. Szeretettel olvastalak! Attila
mickey48: (09-01-2012 @ 09:59 am)
Fájdalom, hiányérzet - nagyon szép, élethű ábrázolás. Gratulálok - Miki
lena1: (09-01-2012 @ 12:23 pm)
Egyetlen érzés, amibe oly sokszor belehal a lélek.
Gyönyörű gondolatok drága Pipacs!
Ölellek szeretettel.Lena
pirospipacs: (09-02-2012 @ 07:03 pm)
Időnént az ember életében, van egy "hatalmas szünet", amit át kell vészelnie. Talán most én is épp itt tartok, Zsu. Köszönöm értékelő szavaidat. Ölellek. pipacs :)
pirospipacs: (09-02-2012 @ 07:04 pm)
Őszintén sajnálom, hogy ismerős számodra, Mártus. :( Ölellek. pipacs :)
Eprecske: (09-02-2012 @ 12:11 pm)
Drága pipacs ismerős érzés. Ölellek Mártus
szemilla: (09-03-2012 @ 05:53 am)
szerintem pedig az hiányzik ennyire, ami jár nekünk. ez NEM "csak" egy érzés. az ilyen hiány sokkal inkább egy üzenet. valamire vágyik a lélek, ami nélkül nem tud élni. veszélyes dolog érzéssé minősíteni. meg kell fejteni az üzenetet, aztán elindulni, hogy valóra váljon. mert a lélek makacs jószág. nem enged a vágyaiból. csak az ésszel lehet alkudozni.
pirospipacs: (09-03-2012 @ 12:26 pm)
Kedves Szemilla! Dehogy akarom én minősíteni, kategorizálni a magány fogalmát, hiszen mindenkinek mást jelent. Pillanatnyi érzés volt csupán, ami átsöpört rajtam. :) Köszönöm értékes gondolataidat! Ölellek. pipacs :)
a_leb: (09-05-2012 @ 04:34 pm)
Remekül fogtad meg szerintem a meghatározhatatlan hiányt. Itt nincs szerepe logikának, a versben a gondolatjelekkel megtört ugrások nekem ezt jelentették, és a vers bennem szépen szélesítette azt a fokzódó feszültséget, amit a záró sorral teljesítesz ki. Szépen, tisztán épült ennem a vers.
aLéb
doszke: (09-05-2012 @ 06:35 pm)
Drága Pipacs! Nagyon ütős ez a magány! Gratulálok hozzá, tömören kifejezted, mely csak egy személyé!
szeretettel olvastalak: doszke
pirospipacs: (09-05-2012 @ 08:11 pm)
Tényleg nem "falazok", Teru, pedig még kőműves is lehet belőlem, ki tudja. :) Valóban nyíltan írok, pedig olykor akarnék másként, de az sosem sikerül jól. Örülök, hogy épp ezért szereted. Köszönöm, és ölellek. pipacs :)
sodrelap: (09-05-2012 @ 08:14 pm)
Szépen fogalmaztad meg a versed, kedves pipacs, jóllehet kikívánkozik belőlem:a magánnyal az a legnagyobb baj, hogy valamennyien azt képzeljük, hogy csak mi szenvedünk tőle...
Ölel: Pali
pirospipacs: (09-05-2012 @ 08:15 pm)
Jól érzed, aLéb, az én logikám valóban messze jár, amikor írok, azt hiszem olyankor lemegy a pincébe, hogy minél távolabb legyen tőlem. :) Látod, még a gondolatjelek is maguktól jönnek, amikor önmagamnak megjegyzek valamit, halkan. :) Őszintén köszönöm, hogy ezt a versemet sem hagytad ki, annak pedig örülök, hogy találtál benne értékelni valót. :) Köszönettel ölellek. pipacs
pirospipacs: (09-05-2012 @ 08:19 pm)
Kedves Doszke, először is örülök, hogy jöttél. :) Én azt hiszem, mindenki csak a sajátjával küzdhet, de nem azért mert azt hiszi, hogy másnak nincs. Ugyan, csak senki sem harcolhat egy másik ember érzésével. Az enyém az enyém, a szomszédé, meg a szomszédé. :) Őszintén köszönlek! Ölellek. pipacs :)
pirospipacs: (09-05-2012 @ 08:22 pm)
Népbetegség, Pali, tudom én. De épp úgy, ahogy a másik boldogságát sem élhetjük meg, úgy a magányát is mindenkinek önmagának kell megélnie. Mondhatnám, hogy sajnos, de ezt sem lehet szétosztani. :) Ilyen vacakul találta ki ezt is, valaki. :))) Örülök Neked, ölellek. pipacs
Teru: (09-05-2012 @ 12:01 am)
Drága Pipacsom, hogy idézzem egyik feleleted, "nem selyemszavakat használtam". Hát azokkal nem is sokra megy az ember, épp azért szeretem költészeted, mert nem falazol semmivel. Bizony kemény magány ez, de csak a valóságot tükrözik soraid.
Ölellek szeretettel Teru
Malan: (09-09-2012 @ 01:52 pm)
Pipacs, nagyon nagy erejű ez a versed, ilyeneket akkor ír az ember, amikor komoly viharok dúlnak a lelkében, amikor ijesztő mélységekig fel van benne kavarodva minden. És kevés dolog tud annyira jó lenni egy versben, mint a mély és erős érzés -még ha fájdalmas is- amit az ember a maga nyers és igaz valójában megragad. Úgy érzem, te most ezt tetted, nekem legalábbis nagyon így jött át és éppen ezért nagyon tetszett ez a vers. Ráadásul sokszor hasonlóan élem meg én is a magányomat. Szóval gratulálok és üdvözöllek! :-) András
pirospipacs: (09-09-2012 @ 06:46 pm)
Valóban nyers, András. Olyankor a legőszintébb az ember, amikor nagyon dühös, vagy nagyon szomorú. Azt hiszem ekkor vagyunk a legerősebbek is.:) Ha éltél meg hasonlót, akkor az ereje benned felsokszorotódott. Köszönöm értékes szavaidat. Ölellek. pipacs