:
Tavasz útjain
Nehezen húz a déli harang,
Fagyos még a kötél –
Hisz még alig múlott el a tél.
De a parkban már tavasz csendül,
Kis madarak dalában fürdik a táj,
S odalent a talajon
Ibolyacsapat búvik át a száraz, téli
Avaron; csoda-kék illata száll.
Valami kis sárga is igyekszik már
Kifelé, s lesi lépteim nyomán a fényt.
Most hűvös a pad, ahová pihenni térek.
Ibolyák, és árnyak – régi szellemek – járnak
A park útjain, de nem feled a lélek,
S nem feled a folyó. Kis hídjának
Korlátján át gondolatok hullnak, emlékek,
A múltnak otthagyott dallamai –
Szinte hallani a szénahordó lányok
Kacagását ( oly szép volt az a lány,
Ma sem lelni a faluban mását…)
Az út végén a két ismerős fa elköszön.
Ni csak – madárfészket őriz egy ág,
S odakint csodálatos a fényözön –
A Nap a hegyről lefelé már sétálva jön,
És a sötét fenyvesből Tavasz illata száll.
Oda pedig, a kémény mellé, a fészekbe
Várható az a tavalyi gólya pár…
( Mátraverebély – 2009 virágvasárnapján)
http://www.youtube.com/user/NEON4807
(182 szó a szövegben) (1033 olvasás)