Esküvő

A templom csendje a jelre vár,
s boldogan belép az ifjú pár,
csupa gyönyörűség,
társuk is velük tart,
az örök hűség -
A menyasszony ragyogás
a félhomályban;
Talpig fehérben,
gyönyörű nászruhában.
De mozdul a sötét sarok,
egy valaha volt ember
nyomorba öltözve
térdel ott, kezében rongyos
kiskalapja,
a tiszteletet a kedveseknek
Ő is megadja –
Örökre? Igen Örökre!
Feledhetetlen mondatok,
s egy gyűrött rongycsomó -
a sötét sarokban -
hangtalanul felzokog.
Ismerős szavak, Szeretlek, Örökre,
kislánya, a menyasszony,
Őt nem ismeri mégse.
Csak talán Anyjától – sírva,
átkozva, ha Róla szól.
Az ital – egykori jó barát -
ma már nincs sehol,
csak egy pár őszülő
tincs, s egy régi, kopott fénykép,
a múlt.
Mindenki boldog,
s jót kívánni sorba áll,
Neki is van menyasszonya -
Van neki is – a Halál.
Szerelmük időtlen, határtalan,
és esküvőjük már
a küszöbön áll.

2007-04-30

http://www.youtube.com/user/NEON4807#p/u/3/3zh4J6K6w3U