Régi képek

Régi képek, már csak

Sárga papírokon élnek,

Kézen fogva járnak -

Mosolygó, nem létező árnyak.

Rég kivágott szilvafák

Védő lombjai alatt

Valahol elveszítettem

Boldog gyermekkoromat…

Akkor még másként sütött

A Nap, s más-kék volt az ég.

Akkor rég - oly más volt az ének,

„ Hegyek között – völgyek között”

Zakatolt a dal, tudod, az a sok fiatal lélek…

Oly más volt a vízi-világ,

S oly másként ölelkeztek

A fák, s a gyermek kis napozóban,

Boldogan dúdolt a homokozóban,

Hol komoly homoktorta sült -

Elaludt a szentem, nagy munkába

Szenderült, de tovább sütött álmában…

S a madarak – nem holmi káros,

Elpusztítandó elemek voltak,

Ők dalolták el a szerelmeket,

Ők vezették azonos útra a szíveket,

Kik azután mindig együtt kóboroltak.

A Duna - a nagy kék folyam

Oly békésen ballagott,

De jaj volt akkor, ha valami végett

Megharagudott.

Felette különös illatot hordozott a szél,

Emléke örökre szívembe égett.

Anyám mondta mindig: fiam

A Duna illata – az Élet.

Régi képek, már csak

Sárga papírokon élnek…

2011-02-26

M