Erzsike

A vadászfegyver szeretetét és használatát Édesapjától tanulta és maradt rá örökségül.
Józsi bácsi a Pilisi Erdőgazdaság fővadásza volt, és kislányát, Erzsikét mindig magával vitte körsétáira a hatalmas erdőbe.
Feleségét sajnálatos módon vesztette el Erzsike születésekor. Soha nem szűnő fájdalmát mindig tréfával ütötte el. Egy jött - egy elment, de ezen még Ő maga sem nevetett soha sem.
A kislány már nagyon korán érdeklődést mutatott a fegyverek iránt, és mire elvégezte iskoláit, már Junior Országos Bajnok volt céllövészetben, ami a Gazdaságnak nem kis dicsőséget jelentett itthon, sőt egy nagy adag európai elismerést is hozott.
Gyurival munkahelyén, az erdőgazdaság irodájában ismerkedett meg, órák alatt beleszeretett a fiatal sofőrbe, és Gyurinak sem volt ellenére a csinos lány szerelme.
Hónapok teltek el így, szerelemben, boldogságban, tervezgetvén jövendő életüket.
Egyik este Gyuri nem jött el hozzájuk, sőt másnap este sem...
Senki nem tudta az okát, de mondták, hogy este a diszkóban látták őt két lánnyal táncolni.
Harmadnap este Erzsike a diszkó előtti sötét fasornál várta a fiút, aki meg is jelent két nagyon csinos lánnyal, két karjával ölelve őket. A fiú láthatóan erősen ittas állapotban volt.
Amint meglátta Erzsikét, nevetni kezdett:
- Hát te mit keresel itt, Erzsike? Miért nem hagysz engem békén már? És egyáltalában - hogy lehet valakinek ilyen buta neve? Erzsike...
A nevetés a lányokra is átragadt.

***
A vadászfegyver iszonyatosat dörrent az éj csendjében - a fiú feltépett mellkassal zuhant a földre, vére pirosra festette barátnői csillogó ruháit.
A csend, ha lehet, még nyomasztóbbá vált, csak Erzsike suttogása hallatszott halkan:
- Drága Kicsikém, soha nem fogod megismerni az Édesapádat; S a jótékony ájulás megmentette őt az érzelmek vad bosszújától.

***
A kórházi ágyon tért magához, mellette egy idős rendőrnő ült, akinek szomorú tekintetéből a lány rögtön kiolvasta, hogy töviről hegyire ismeri az ő történetét.

2007
M