:
A táncosnő
Rebben a láng, libben a fátyol -
a Táncosnő álomszép mosolyától
ájul a Férfinép,
amint a csoda színre lép.
Földöntúli piruett,
gyönyörű mozdulat,
időtlen szépsége rabul ejt
egyetlen perc alatt -
Lágy futam lelkem húrjain – súgja,
Te nem ismersz engem, te nem szeretsz,
csak testemet, mint a többi férfi,
jobb, ha elfeledsz.
Szememre sötét borul,
kialszik a fény –
vajon ki lehet
ezen álombeli lény?
Rebben a láng, libben a fátyol,
eltűnt a lány,
de szelíd mosolyától
Szívem fájdalmasan, lángbetűktől sérült -
***
Betűk? Hiszen nevét sem tudom –
de érzem, többé nem láthatom…
***
Annyira távol már az idő
Mikor megláttam Őt,
s a könyörtelen homokszemek
csak mérik, mérik az időt -
Sérült szív meggyógyul - szűnik a bánatom,
de érzem, hogy egy magányos hajnalon
iszonyú erővel tör rám
a Múltba zárt fájdalom.
S felhasad a szív - lángbetűk –
gyönyörű név otthona,
nem tudom, mi volt a Név -
de - talán - Andrea?
M
(174 szó a szövegben) (292 olvasás)