Halovány Nyár

Lassan hajnalt mutat az óra,

S a „tavaszhalkította” tóra

Reáköszön a nyár.

Micsoda zsivaj-lárma,

Madarak hada járja

A nád sekélyvizű berkeit –

Mindőjük finom reggelit

Remélvén, s kérvén Fortunát,

Adna terített asztalt mára.

Hatalmas zöld béka háta ragyog,

„reggeli én nem leszek, már itt sem vagyok!”

Mélyen a tó vizében, ahol a déli napsugár

Is csak halványan csillan – áll a békavár.

Hős békánk is ide illan –

Mondván: „ideje aludni már.”

Déli, rekkenő hőség a csend –

Ki megtöri, s füttyent,

Csak egy piciny nádirigó

Trillázik: „ebédre szúnyoglárva volna jó.”

Fáradtan bandukol alkony iránt az óra,

A „tavaszhalkította” tóra naplemente ragyog.

A halványuló égen, s a tó tükör-vizében

Feltűnnek a legfényesebb csillagok…

Fazekas Miklós

2010-07-02