:
Az elhagyott ház
Csapódó, kitört ablakai
csak a szél játékszerei,
s a halál is rég elvitte már
az utolsó lelket.
Valahol, a hátsó udvarban
nagy, füstölgő lánggal ég
egy szemetes konténer.
A szalonban félhomály reszket,
halk zongoraszó hallik.
Egy fehér fátyol – régi emlék – hamvadó…
Ahogyan betűz a holdfény,
a sötét galérián egy kisfiú fut végig;
Édesanya! Édesanya! Sír Pannika!
Megijesztette a szél, egy hatalmas,
illatos orgonaág kopogtat ablakán.
Öleld meg Őt kisfiam, nem kell félnie,
Mi már nem vagyunk…
Te, Én, Pannika, egy régmúlt tragédia.
Ma már csak az éjszakai Hold
játszik a fénnyel…
Az is csak mesélő tánc,
mert az elhagyott ház
emlékeimben ég el…
***
Fazekas Miklós
(118 szó a szövegben) (123 olvasás)