Ébredés

A lány gyönyörű kék ruhában,

a templom kapujában,

arca álomszerű -

S, ahogy a kék autóba száll,

szemét lehunyva vár.

Ott a csend az úr;

Kettőjük csendje

rendre dönt szavakat,

nem marad szándék,

nincs többé akarat,

mindent a csend jelent…

Változik a kép - színt vált az ég.

Az autó egy tengerparton halad,

S, ahogyan a Nap véres korongja

a horizont hullámait csókolja,

kiszáll a lány - arca halovány színét

nem látja senki sem -

csendesen száll a kék ruha a széllel -

s a lány meztelen szívvel térdel

a part fövenyén.

Ujjai különös jeleket írnak a homokba,

majd marokra fogva szórja

gyönyörű hajába, s könnyei csendesen

hullnak a part nedves talajára…

Lenyugodván a Nap, a tenger felől vihar kél -

hullámokat támaszt a szél,

üvöltve támadják közeli szirtfalat,

üvöltve sír a lány - saját hajába tép…

Majd lassan megint változik a kép.

Mosolyogva lép az autóhoz - ölelvén kedvesét -

ki messziről nézte, szívszakadva félte

a lány viharát, csak most karolta át.

A menyasszony fájdalma,

s ruhája immár a tengeré -

az autó csendesen elindul új életük felé…

***

Fazekas Miklós