A távolság falát kopogtatom, 
és érzem, 
ahogy átölelsz, 
a simogató érzést, amitől 
mindig olyan boldog a szívem. 
Tudom milyen a veled, 
mégis ismeretlen, 
titkunk gyönyörű világa 
Amikor suttogod akarlak, 
csókod simogat, 
mikor a szél ódákat énekel, 
összekócolva a hajad. 
Csodás veled minden nap, 
új ruhába öltözik a vágyunk,
vagy velünk pihen, 
mert nyugalom az ágyunk. 
Most mégis magamtól félek, 
nem tudom elmondani mitől és miért, 
amennyit értesz talán nem elég,
Pedig most szükségem lenne rád, 
mert védtelen vagyok, 
megnémult hangokon hiába szólhatok. 
Nem érthető a szó, ha színtelen marad, 
csak azt érzed rajtam, 
valami nagyon fojtogat. 
Ó uram segíts,
hogy mondjam el amit nem lehet, 
mert féltelek. 
Lehet ezerszer elmondtam már 
színes fékezett szavakkal, amit
rózsaszínre festett a hajnal, 
ragyogását nap fényétől kapta, 
a lenyugvó nap vörösre változtatta. 
Veled minden pillanat vagyon, 
segíts nekem siess nagyon, 
most mosolyod elég, 
hangod varázsa,
suttogj egy kicsit,
gyógyír a némaságra, 
feledteti a félelmeket, 
megnyugtatod a lelkem, 
amikor a mosolyod
átölel engem.