születtünk mi vagy hetven éve,
azóta is itt vagyunk.
cipőnk sáros a múlttól,
de a párttal egy az utunk.
tapsoltunk kopasz főnek,
mai trendnek előidő.
mocsarat csapoltunk vígan,
bízva, hogy ez a jövő.
mosták az agyunkat szépen,
mondván, mi az állami rossz.
megtanultuk, Lenin az Isten,
és Nietzsche a fő Gonosz.
fejlődött keményen, gyorsan
a hazai könnyű ipar.
gerincünk hajlott a szélben,
amit a pártunk akart.
most is tapsolunk rendre,
mert tapsolni nagyszerű.
nem változott azóta semmi,
csak a szívünk lett vörösből narancs színű.