A lépcsőházban mállik a vakolat,
mint lotyóról a levágott zakó.
a folyósó végén a közös budi,
abba pottyant naponta majd harminc lakó.
a szomszédban hagymás tojás készül,
ah! micsoda gesztronómia!
ez maradt mára az ötvenes évekből,
és az új íz miatt kellett sokunknak meghalnia.
a házmester nagy úr. övé a képviselet.
ő írja bele a foltos könyvbe, hogy
ki honnan jött, hová megy,
és gondolni nékünk mit lehet.
kapuzárás este tízkor.
innentől kezdve már csak a pénz az úr.
a későn érkező fizet a bősz cerberusnak,
és jó kedve a szúrós pillantástól egyből lekonyul.
vasárnap déltől kettőig itt a csendrendelet.
játszani a büdös kölköknek az udvaron nem,
de kártyázni az udvaron üvöltve a haverokkal,
azt bízvást lehet.
negyvenszáz, ulti, vagy betli,
a lapokban benne van, hogy most mi a jó.
ha nem tudsz éppen dönteni rendben,
elmondja néked a Kossuth rádió.
nyakkendőd egyszerű. volt kék, vörös
most amolyan egyen típus.
ha nem tetszik neked a készlet,
válogathatsz álmaidban,
vagy egyszerűen pofádnak kuss!
a gangon most újabb az illat!
szép ízű székely káposzta fő.
felébreszti gyomrodban a múltat,
és szádban érleli, hogy hol a jövő.