Cím: Így írtok, ni! (No. 4.)
Szerző: estelente - Nyolcas József
(12-12-2013 @ 10:10 pm)
:
fényleli:
Nád
a házam teteje, éppen mint a betlehemi istállóé
egy falusi templom oltára előtt,
ahol bábeli csordapásztorok szobrai beszélgetnek
békét és emberi tisztességet az ég alatt,
a mezítelenedő fellegek alatt,
gyalázatot, gyávaságot a mirhaillatú subáikba súgva
az idők végezetéig. Gazda szemével látom,
rendbe font kévéjét ápolom, messzihalló sípjait
faggatom, fakuló árnyait számolom, csillogását
fűzöm imába fehér és fekete napokon.
Rég, mindent feledve mentek el a csillagok,
az az egy üstökös is, a Hold hűtlen tegnapon lépte el
túlvilági posztját, és teremtés előtti teljesség az,
mi így lett, és az áradó fény rétegezett ívein
rászállott a cinege.
Ékes tollú, gyöngyházviaszú, nótát mondó madárka.
Hess le róla cinege! Súlyos itt a toll és a pihe is,
sárnehéz a viasz, mint forrósodó lélegzet, mint a
magasra nőtt gondolat, mint a jókedvében
játszadozó pantomim emelt kezű mozdulata.
Hess le róla cinege, leszakad a teteje!
Ha leszakad, mi lesz vélünk sárgalábú cinege?
A gerendák mentén szálanként forrnak össze
festetlen kánoni pajzsaink.
(140 szó a szövegben) (396 olvasás) 
|
