:
Volt ha volt a Hold. Fényt szitált talán
enyhe árnyakon, messzi tegnapon.
Volt ezüst ecset - csend, mi száz varázs
ott a percre, míg éjszakába font.
Tarka csillagok tükre közt talált
régi sárga táj, dús kalászmező,
éjfehér selyem, harmaton a láng,
pár pipacsvirág nyalka ing előtt.
Ujjainkba szőtt vágy a pillanat,
árja járta át csóknyi láz alatt
puszta sejtjeim, míg a széna tárt
illatán ölelt karja közt a nyár.
Barna donna bús, balti balkonon
elmereng a rőt, bíbor alkonyon.
(66 szó a szövegben) (265 olvasás)