:
Szürkekék az ég, és hevét fehér
csendje őrzi; egy folt a Nap csupán.
Pár piros pamacs - s majd az éj zenél
végtelen, hideg csillagok után.
Még a perc, mi lett, mint a szalma nyár,
csókszelíd talán, és ölébe rejt.
Lángja járja át múlt telek fagyát,
s hó ragyog a tört, szent szavak felett.
Itt levél között jár az árny, s az ág
fényt keres, ha ring - így a lét remél.
Csúcsain bogyók, csipke áradás:
majd a száz rigó füttye száll, s megél.
Kell kehelynyi rouge - ünnepély-vörös,
míg a kismadár álmain köröz.
(82 szó a szövegben) (289 olvasás)