:
Néz, ablakomon át lát a telihold.
Eljött a fagyos éj csillagos egén,
tört álmaim után. Szép tüzei holt
szívemre meseként - mint aki szegény,
bús, árva szeretőt őriz utain -
egy szócska melegét öntik örökül.
Hű homloka reményt old, sugara hint
egy percnyi ölelést, s csendre könyörül.
Fű szőnyegem ölén megpihen e fény,
hallgat, mosolya int, bölcs szeme köszönt,
s már indul a kirótt pálya delején,
nyárfák feketekóc ágai között.
Bent, itt üres a tér. Tél, ami marad.
Hajnal pirosain izzik-e a Nap?
Nyolcas József
(71 szó a szövegben) (289 olvasás)
