:
Kék égen felhőként
sárkány száll, így lő ként
tűzcsóván, hét fejből,
majd sántán még eldől.
Delfinné gyúrják át
hét farkát és hátát
griffen jött, fent felnőtt
fénytestű langy szellők.
Hattyúvá foszlik szét.
Mímelné főnixét,
bár toll hull röptében:
hópelyhek szép télen.
Néz, itt, most. Egy szempár!
Legszebb ám, és nem vár.
Csókkal jő, kér, még kér
újabbat szent fészkén.
A pléd száll, felhőn túl,
hol Hold ring, és Nap gyúl
hol szívünk egy szót tár.
Mély csendünk mily jól zár!
(62 szó a szövegben) (362 olvasás)
