Látjuk, vesztébe rohan a világ,
Pedig itt mindenki csak jót akar;
Ózonpajzs gyengül, mindent szmog takar,
Szaporodik a gyom, fogy a virág,

Mérgezett sarki jég vízbe olvad,
És elfogy az éltető ősvadon,
Hegyre, mezőkre terül beton,
Műanyagból készül sivár holnap.

Mit tehetnénk hát? Lázasan lesem,
Rebben megváltást kereső szemem
Örök bilincsbe zárva csak reád,

Lelkembe égett mosolyod lángol,
És pillantásod megboszorkányol.
Ez több! S legyintek: vesszen a világ!