Ringass csak, magam vagyok a fedélzeten.
Ragyog a fény, a nap delelőre hág,
Hanyatt fekve a sápadt holdat keresem,
Pacsirta dalol, s ráfelel a világ,
Ring a hajóm, mint tavon lótuszvirág.

S egyre játszanak a hullámok velem,
Lágy napsugár fürdet, míg barnul a bőr,
Szellő simítja arcom, a partot lesem,
Vízjátékot tükröz a jegesvödör,
S egyre valami furcsa vágy gyötör.

Szempillám megszűri és megtöri a fényt,
Lelkem a lomb mögött karcsú lányt alít,
A tisztáson táncol, várja a legényt,
Csalogatva csábít és vonz a csalit,
E kép maga vidítja a fancsalit.

És csak árad a fény és rám tör a meleg,
Ringatózom s már az álmom is fakó,
Kápráznak szemeim, a lábam reszketeg;
Perzsel a nap, hát vízbe ugrom, na jó,
De hogy került lezárt palackba a hajó?