Szereplők:

Bolond - középkorú férfi; szoros nadrág, rövid csizmában, bekeccsel, félrecsúszott sapkában

Ördög - dekoratív középkorú nő; fekete-vörös ruhában, fekete harisnya, vörös, magassarkú cipővel, hosszú, lebegős sállal

Szín: - lankás hegyoldal, távolabb erdő, háttérben magasba nyúló komor sziklabércek

Bolond: a fűbe terített bekecsén ül, mosolyogva a távolba néz, majd felkapja tárogatóját, és a szívet tépő dallam hanggomolyagja ünnepélyesen legördül a hegyoldalon, és átzeng a szirtek közé

Ördög: feltűnik a háttérben, fejét félrehajtva figyelmesen hallgatja, majd közelebb lép, és megkocogtatva a férfi vállát, megszólítja
Szépen fújod, igazán tetszetős. Mi szél hozott erre?

Bolond: Hát csak láttam ezt a hegyoldalt, a nap is szépen sütött, a hangszerem odalenn már idegesített másokat, gondoltam, mielőtt ez is elmúlik, gyakorolgatok egy kicsit, csak úgy, a magam örömére.

Ördög: És honnan a témák, a variációk, díszítések, trillák?

Bolond: Csak a szél súgja, a madarak tanítják a dallamot, és ha nagyon figyelek, még a fű növése, a virágok bomlása, a fák lombjának tánca is titkokat közöl.

Ördög: Hát ha ezt mind tudod, gyere velem, köztünk a helyed!

Bolond: Hova a pokolba? Jó nekem itt; látok, hallok, érzek, tapasztalok mindent, amire szükségem lehet, és jól elmulattatom magam.

Ördög: De ez így csak amatőr próbálkozás. Tudod; aki dudás akar lenni...

Bolond: De hiszen én nem is dudálok, csak fújom a magamét.

Ördög: Az is fúvós hangszer, és egyébként is együtt zenélni mindig fokozott öröm. Hát próbáld ki lagalább!

Bolond: Hiszen én még a kottát sem ismerem. Aztán egy zenekarban mindig van vezér, s az én vezérem bensőmből... De ezt te nálam jobban tudod. S a zenekar csak úgy szól szépen, ha egy kottából játszik, én pedig csak ezt tudom.

Ördög: Lári-fári. Nálunk szabadon képezheted magad. A zenekar pedig minden stílusban játszik, időnként akár improvizálni is lehet. A társaság remek, és a tudás fejleszthető, nagy lehetőségek köszönnek rád.

Bolond: Köszönöm a megtiszteltetést, de már úgy ide nőttem. Innen látok szerteszét, és még az ezeregyhangú ember szava is elhat hozzám, varázslatos tisztasággal. Jó ez így nekem.

Ördög: Ugyan már, ez olyan elefántcsont-torony effektus, az nem a művészet, hanem a művészkedés háza, végül már csak a saját hangod hallod, kiürülsz, kiégsz, megsüketülsz. És ki figyel így rád? Csak aki véletlenül ide téved.

Bolond: Nekem ez éppen elég, hiszen most te is itt vagy. És ha valaki megáll a hegy alján, még lelkesebben fújom, és ha tetszett, hírét viszi, s legközelebb már nem magányosan jön el. És amikor ugyanazt fújom is, sohasem ugyanúgy, s akkor már nem is ugyanaz. Szeretem az ilyen változásokat.

Ördög: Ez nagyon szegényes marketing, használhatatlan ars poetica. Örszágos turnék, később nemzetközi fellépések, rendszeres nagyzenekari és kamara hangversenyek, a kiválóknak akár szólóestek, és folyamatos próbalehetőségek, ezt mind tálcán kínáljuk. Nem semmi, mi?

Bolond: Szájtátva hallgatja, mejd rövid hallgatás után megszólal Nagy hangzavar lehet ott, ahol egyszerre ennyi szólistatanonc próbálkozik. Meg aztán itt ez a hegyoldal...

Ördög: Mindenkinek megvan a helye, van, aki a nagyszínpadon, zenekarral, más a kamarateremben a kísérővel, a kezdők meg saját cellájukba zárkózva próbálnak, és egyáltelán nem zavarják egymást. Aztán ott van a gyönyörű kertünk, ezer virággal...

Bolond: Grimaszt vág Ezer virág, ezer ágyásba rendezve, csodás lehet. De itt egyetlen tőből is ötféle virág fakad, s noha még nevüket sem tudom, éteri harmóniát sugároznak. És innen messzire látni. Ott, a víg társaságban, termek falai között bezárva, magányosnak érezném magam, itt csak a szabadság szédületét érzem.

Ördög: Bolond vagy te, életed nagy lehetőségét taszítod el. A távolból dudaszó hallatszik, előbb sejtelmesen, botorkálva, majd egyre határozottabban táncritmust követve S itt nyúzod magad, míg kipállik szád, holott fénylő csillaggá válhatnál egünkön. A környéken hever ilyen még száz is, van kit szponzorálnom kívüled.

Bolond: Örvendek nagylelkű ajánlatodnak, magam nem kímélném, de félek, dalomból múlna a lélek, ha intésedre hajlanék. A dudaszó erősödik, tüzes polka szól, majd feszes indulóba megy át Úgy vélem, jó helyt vagyok itt, s csak belezavarodnék valami nagyobb zenélésbe Népes csoport vonul a háttérben, dudálva, menetelve, felverve a port, füst lepi el a színpadot

Ördög: Hát akkor csak maradj bolond, vagy menj a pokolba! A füst teljesen elfedi a színpadot, a dudainduló fülsüketítővé válik, s felette búg egykedvűen a tárogató, mint hajókürt a ködben