Szabályos cellákból összeállt raktár.
Lombok alján remeg ékes fénytörés,
Csend van, csak izgatott, zúgó zümmögés;
És gyűlik a nektár, telik a kaptár.

S már láthatóvá lesz a serény sereg.
Munka gyümölcse, míg így sürög-forog,
Beérett már, a királynő mosolyog,
Csorgatott méz önt el, édes és meleg.

Csodás élvezet, még nézni sem csekély.
Míg bámulva állsz, azon kapod magad,
Nem mozdulhatsz már, kezed, lábad ragad,
Megragadott ennyi sodró szenvedély,

Ám a szagától is gyomrod émelyeg,
S a sárga ragacsra gyűlnek a legyek.