:
A mozdulat félve valahol megáll,
Bordád mögött a hús szúrásra vár,
Alattomosan, bordáid mögött
Kín bujkál, s az ég bíborba öltözött,
Zsibbad már karod, minden ujjad ernyed,
Lazul, a tollat kezedből kiejted,
Bús izomcsomód izgága táncba fog,
Közben érzed, hogy szorítja vasmarok,
Gyomrod öklömnyi, agyadban vér dobol,
Forróság áraszt el belül, valahol,
Hűtenéd hevét, de ugyan, már minek,
A testeden csorgó veríték hideg.
A légzéstechnika itt már nem segít.
És végiggondolod képzelt bűneid:
Bárcsak ne volna a fölös tíz kiló,
És persze, megint az a büdös bagó.
A szúrás helyén most megfordul a kés,
Megfeszül, elpattan, robban az egész,
Tarkód mögött lüktet fő verőered,
Életfilmed várod; hiába lesed…
Két lépés most csak a mindenség hossza,
Agylebenyeid friss véráram mossa,
Üresen tátong, hiába vár sírod,
Dolgod támadt most; ezt még meg kell írnod.
(133 szó a szövegben) (1068 olvasás)