Édes rózsám, isten hozott,
Talpra is pattanok legott,
Kérdem; álom ez, vagy való?
Huszárlónak trombitaszó.

Mikor megpillantlak téged,
Alvadt vérem újra éled,
És felizzik ólmos szemem,
Mielőtt még észreveszem,

Dalra nyílik sápadt ajkam,
Elveszítem önuralmam,
Visszanyerem tűnt erőmet,
Régi szárnyaim kinőnek,

És az ősi vágytól űzve
Együtt szállunk kergetőzve,
Ha borzongsz, hideget érzel,
Betakarlak öleléssel,

Összeforrva mennybe szállunk,
És forró csókokat váltunk,
A vágy paroxizmusában
Összetöröm kezem, lábam,

Földre hullik édes vérem,
S én csak mosolyogva nézem,
Veled a zuhanás mesés;
Jön a végső szabadesés.

Egyre hűl már minden tagom,
Fényes lelkem reád hagyom,
Eljött hát utolsó órám…
Isten veled, édes rózsám.