:
Lábujjhegyen
lassan körbefordulok,
Pipiskedem,
nem is olyan nagy dolog,
Forgolódva
kandi szemem körbejár,
Mint az óra;
előttem már nincs határ.
Talpam alatt
kettéhasad most a föld,
Csak por marad,
kút nyílik lábam előtt,
Spirálisan
felgyorsulva suhanok,
Hamiskásan
mosoly’gnak a rokonok,
Csillag remeg,
meg a világmindenség,
Nyílnak egek:
mit akar az új vendég?
A lyukon át
zuhanok én fölfelé,
Jenkik honát
hódítom, megreng belé.
Ámde sebaj,
kezemben a drága mű:
Áramvonal,
mandarinzselé-színű
Nézek rátok
át a lyukon: Ne te ne!
Mit csináltok
ti ott, fejjel lefele?
(214 szó a szövegben) (987 olvasás)