Áldott a Teremtő, ezerszer áldott,
Ki minket az élet vizébe mártott,
Ki megtanította, mi a szerelem,
És összeboronált téged is velem.

Fennen buzog bennem nemes indulat;
Öleléssel, csókkal dicsérd az Urat!
A mindenséget adta veled nekem,
Ha veled járok, mindig őt követem.

Ismerlek. Világom körötted forog,
S a Mindenható bölcsen ránk mosolyog,
Villámcsapás: jó sorsot rótt ki rám,
Neved s szerelmem legszebbik imám.

Nyírom szakállam, ám reggelre kinő,
Fogam vásik; megrág s kiköp az idő,
Angyal szépséged csak bámulom ma már,
Mint egykor bölcs Bálám alatt a szamár.