-         Olyan egyformák a napok. Még három kör, és mára befejezhetem végre.

            Egykedvűen nyomta a pedált, mint már másfél hónapja minden reggel, mióta a doktor annyira ráijesztett. Persze, ehhez azért szükséges felesége ébersége is, mert hajlamos volt az első ébredés után még kényelmesen kinyújtózni, és a másik oldalára fordulva tovább szundikálni a meleg takaró rejtekében, a félhomályos szobában szemeit szorosan összezárva fokozni az elsötétítést. Ám ilyenkor a sötétítő függönyök fülsértő csikorgással az ablak széléhez szánkáznak, kitárulnak az ablaktáblák, bebocsátva a reggeli napfényt, friss levegőt és madárdalt, majd felcsendül az asszony hangja:

- Jó reggelt a ház urának; ébresztő, első az egészség.

És kibotorkál a fürdőbe, kitörli szeméből a csipát, cicamosdás után könnyített szerelésbe bújik, kitolja a kerékpárt, és nekilát a napi penzumnak. Az igazat megvallva a napi kínok ellenére sem fogyott szemernyit sem, csípőjén a mentőöv változatlanul lebegett, és ugyanúgy kifulladt az edzés végére, mint a kezdet kezdetén. Mégis legalább valami rendszerességet vitt az életébe, s ennek köszönhetően könnyebben átvészelte a tunya semmittevésben összefolyó nyugdíjas élet üres napjait, és még a nap végén is jobban érezte magát, hogy a testében bujkáló sajgásokat a reggeli sporttevékenység hatásának tulajdoníthatta.

Érezte, hogy kimelegedett, a fejére tűző nap hatására izzadni kezdett, arcán, mint fürge erek, csorgott végig a verejték, orra és álla hegyén összegyűlve himbálóztak a sós cseppek mozgása ritmusában, könnyű nyári trikója is nyirkosan tapadt a hátára.

- Legközelebb zsebre dugom azt a törlőkendőt, vagy legalább felteszem a sapkámat, mert ez így roppant gusztustalan – mondta magában, míg arcát az ingujjához dörzsölte. S ebben a pillanatban egy csengő vidám trillája hangzott fel mögötte, majd egy fiatal lány hajtott mellé, és mosolyogva odaszólt neki:

- Jó reggelt, Rezső bácsi. Ejha, micsoda sportember!

- Jó reggelt… - Gépiesen felelt, de felkapta a fejét, és kedvtelve nézte a csinos nőt, aki feszes blúzában és sötét rövidnadrágjában üdén, frissen hajtott el mellette tizenkét váltós kerékpárján. Önkéntelenül is kihúzta magát, mikor a lány csodás zöld szemeivel a homlokára tolt napszemüveg alól visszanézett rá, meglebegtette hosszú szempilláit és rávillantotta gyönyörű mosolyát. Úgy érezte, mintha könnyű, selymes szellő simítaná mellkasát és forró homlokát, mintha az útmenti fák  virágba borultak volna, s ő maga a Tour de France-on a sárga (vagy a zöld) trikóban törne az üldöző csoport élére. Keményen a pedálra taposva eredt a lány nyomába.

- Azért mégis csak a pöttyös az igazi! – somolygott magában, és gondolatban hozzátette: - Lehet, hogy ma egyéni csúcsot javítok.

A távolság a két gép között csökkent, légzése felgyorsult, a kormány fölé görnyedt, a lába sebesen járt, és szemét mágnesként vonzotta a lány forrónadrágjából a nyereg felett combtövének a mozgás ütemében elő-elővillanó két pompás félholdja. Átvette az ütemet és eltökélten követte a lányt.

S ekkor váratlanul úgy érezte, mintha gúzsba kötötték volna, lába a pedálhoz tapadva egyetlen mozdulatra is képtelenül megállt, hasztalan feszültek izmai. Rémülten kereste a magyarázatot, s lepillantva észrevette, hogy kibomlott cipőfűzője a pedál hajtókarjára tekeredett, s immár elfogyasztva szabad hosszát, bokáját is a lánckerékhez szorította. Ijedtében egy kicsit ráfékezett, de belé villant, hogy a gépről így sem tud leszállni, így letett róla, ám az emelkedőn így is gyorsan fogyott a kerékpár lendülete, rövid idő múltán megállt, majd röpke bizonytalan billegés után maga alá temetve utasát a jobb oldalára dőlt.

Míg a földön feküdt, a nap szemébe tűzött, de még a csípőcsontjába nyilalló heves fájdalom hatására elébe szökő táncoló csillagok között is csak a már ismét eltávolodó, s a sarkon éppen beforduló kerékpár nyerge fölött lebegő csinos félholdakat látta.

Még akkor is mosolygott, miután lábát kiszabadítva a cipőt is lehámozta a gépről, és a kerekeiben támadt nyolcasoktól járásképtelenné vált kerékpárját sántikálva betolta a kapun.