Föld felett lebegek három arasszal,
Úgy érzem, rám az angyalok vigyáznak,
Szárnyalásomhoz lágyan fuvoláznak,
Így földi rögvalóság nem marasztal,

És egyre feljebb, nem riasztnak árnyak,
Behunyom szemem, gyorsul a repülés,
Nem szédülök. Szemem kikerekül, és
Vállaim felett kiterjesztett szárnyak.

Magasból nézem az élet fényeit,
Emelkedetten, gondtalanul szállok,
Bár tudom, most is megcsalnak az álmok;
Tehetetlenségi nyomaték repít,

És az út szélén a szemtanú látja:
A kanyarban felkenődök egy fára.