Éreztem, keserű lesz végül, ámde a méreg
Édes az ajkon, lám: szürcsöli máris a szám.
Szívbe hatol ma az ének, kinn zakatol csak az élet,
Ám szava nem hat rám; nyűgöz az ördögi láng,
Mely ereimben száguld, csak lesem egyre a távolt,
Ismétlem szavaid, mindegyikük leterít.

Szűköl a szív és dermed az ész belefagyva a csendbe,
Űri sötét, mar a bú, vígaszom is szomorú;
Szikra ma nem fut a dróton, várom egyre jelét, hogy
Lelked, akár, mint rég, érzi e szív melegét.
Hűlök már, retirál bús szívem – elhagy erőm is -
Nem dobog, elfoly’ a vér, hullik a cseppre a csepp.