Angyal a mennyből, hószínű szárnyon
Hozva örömhírt, landol az ágyon,
Harsona zengi: ébred a hajnal,
Köszöntsd te is hát friss, üde dallal.

Szén szeme izzik, lágy dal az ajkán,
Szenvedelemmel, mosolya pajzán,
Hirdeti jöttét új tüzű lángnak,
Mely örökké ég, és a világnak

Példabeszédként – bár szava fennkölt -
Egyszerűen szól hív szerelemről.
Elragadottan ittam e szókat,
Híve lehettem, hittem a szónak.

Bámulom arcát szemhunyorítva,
S tőle felém csak pattog a szikra,
Vén szemeim dicsfénybe’ ha látják,
Mellemen érzem szívdobogását,

S mintha keze csak madárka lenne,
Fészket talál forró tenyerembe’.
Csönd a szobában, szárny a sarokban,
Két kicsi angyal slattyog a hóban.