Fürdőztem izzó szemed sugarában,
Fürkésztem fürgén, mélyén mi lehet,
S feltűntek ködös, úszó szigetek,
Örvénybe hullva elmerülni vágytam.

Figyeltem nagyon. Csak a szemed néztem,
És felfedeztem bűvös cirmokat,
Tépett virágot, hullott szirmokat,
S bolondjuk lettem végleg és egészen.

És csak bámultam bűvölő mosolyod,
Megcsókoltalak. Szívemig nyilallt,
S szívemből minden más érzés kihalt;
Hívtak szemedben ragyogó csillagok.

Didergő virág dérlepte parlagon,
Mért fájna csókod, ha nem is én kapom?