:
A hegyre súlyosan zuhan az alkony,
Fázósan ülök a kandalló előtt,
Ropog a száraz fa, halvány fénye rőt
Szinekbe burkolja a falat, s hallom;
Szálló szikra szisszen, kéményben huzat
Zúg, huhog, s a padlón elheveredve,
Testétől megfosztva egy jegesmedve
Tátja rám száját, míg kihuny a tudat,
Ernyedek, bólintok, lezárul pillám.
És felbolydul a tér, vihogva szállnak
Körém elszabadult, éjsötét árnyak,
Nyargalnak hátamon, s most látom tisztán:
Tűz előtt, zöld szemét rám villogtatva
Ül egy púposhátú, fekete macska.
(68 szó a szövegben) (932 olvasás)