Mi leszel, ha megnősz, mi szíved vágya?
Artista, nagy művész; a világ látja
S tapsolja majd művem, ámul a csodán.
Ne nézz ily ostobán!

Nincs más hivatás, mely ily teljes, igaz:
Tested, lelked vásárra viszed, pimasz
Mosollyal perdülsz és szökkensz, könnyedén,
Csak erre vágyom én.

De ki kell járnod ehhez az iskolát,
S először vizsgázz, hogy tanulhass tovább.
Most kell, hogy kiderüljön, ki a Jani:
Menj magasugrani!

Duzzadó izmok, elsöprő roham,
Tigrisbukfenc; oly gyönyörű íve van.
Rezeg a léc, és az ítész rám kiált:
Alul suhantam át.

Kis pihenő után újabb kísérlet,
Ollózó figura. Sápadt kísértet,
Fennakadva, bénán. Kezdek félni;
Ez ágyékom sérti.

Nézem a lécet és közben dob pereg,
Érzem a félszet, és néznek a többiek.
Ez a harmadik, utolsó, nem vitás,
Végső nekifutás.