Nélkülözhetetlen. Feltűnő jelenség.
Feszültségoldó, büszke szépség.
Sok számban feltűnik, kitartón mosolyog,
Ez a dolga, és ez komoly dolog.
Csúcsponton szerényen hátralép, kecsesen,
Karját felemelve mutat a tetthelyen
Szerénykedő artistára. Jó szerep,
Csak azt mondja: Hepp!

A karzat minden este tombol műsorán,
A jobb helyek elkelnek korán.
Arcán és tomporán gödröcskék igéznek,
Csókos ajkára megigézve néznek,
Bár abban sem biztosak, egyedül maga van,
Vagy színfalak mögött cserélődnek hatan;
Találgatásokra ez remek terep,
S ő csak így szól: Hepp!

Biztos pont, ha nem tudod, mit hoz a holnap,
A plakátok nem róla szólnak,
De ha baj van, a reflektorfény csak rá hull,
S a nép dús keblén s csípőjén bámul,
Míg az elhullott szert s piszkot összeszedik,
Megjelenésével ő jókedvre derít,
Bűvös szépsége regényt ígér neked,
S ajka súgja: Hepp!

A statiszta szerep már nem tetszik neki,
Önértékét már rég ismeri,
Kikövetelt hát egy teljes magánszámot.
Napernyővel gerendán bóklászott,
Kecsesen lép, fordul, szeme fénybe tévedt
Nem csoda hát, hogy a végén félrelépett,
Kecses bokája bicsaklott, s most szepeg.
Hüpp. Hüpp. S végül: Hepp!