Egy pillanat, s a nézők elé
Nagy lyukú, szívós acélháló feszül,
Az alagúton át berobog
Három oroszlán, s az emelvényre ül.

Két tigris is követi őket.
Beugrik közéjük, mert üt az óra,
Az idomár. Igéz, erőltet,
Lassan így beindul a libikóka.

Hintázó tigrisek, ő köztük
Egyensúlyoz. Oroszlánja egy se fél:
Felette – csak csodálod röptük -
Átugorva a három helyet cserél.

Ugrik, s kecsesen int a párnak;
A két tigris létrán magas polcra lép,
Vékony pallón körbesétálnak,
Felhördül, tapsol, jól mulat a nép.

És egy pillanatig se hagyja
pihenni tigriseit; fáklyát ragad,
Tüzes karikán át ugratja.
A többi vicsorogva helyén marad.

Végül a két csíkos csak leül,
S a három oroszlán rohan, kitörnek,
Tű körme, foga előkerül,
Megtorpan, két lábra áll fenyegetőleg

A közönség hőköl, izgatott,
De az idomár most a helyzet ura
Pálcája lendül, mit mutatott,
S hátrál a három vicsorgó bestia.

Míg magát kihúzva tapsra vár
Hősünk, jogára kétséget sem hagyott,
Egy kis puli beront, csahol s már
Kitereli mind az öt vadállatot.