:
A folyónál lapozgatom a Vörös Könyvet;
Súlyos könyv ez és egyre több benn’ a lap.
A vízen szivárványt fest az úszó olajba,
Mikor felragyog, bár egyre hűl a Nap.
A hegy csúcsáról körbe messze láthatsz
Magad védelmére, de ez drága diadal:
Acél vértet ölt lassan minden fatörzs,
A bánáti bazsarózsa is lassan kihal.
Ha a sok kis énekest halva, terítéken látod,
Könny katarzisával tisztul a tudat,
De míg víg rakétád iszapba hal, nem kérded;
Mikor, s hol pihenhetnek meg a vadludak.
Ne ámulj hát, ha szíved szálkáira
A tövisszúró elhullt rovarokat bökne,
S szemed köré színes karikát rajzol,
Ha lesújt a Természet szivárványos ökle…
(105 szó a szövegben) (939 olvasás)