Sötét árnyak sürgölődnek
Fogatlan mosollyal intve:
Szedd össze még az erődet,
Tágas terem vár, a pince.

Húzd le magadról ruhádat,
Kezedbe kis szappant nyomnak,
Fürdő vize rajtad szárad –
Azt is visszasírod holnap.

Borbélyolló fürgén csattog,
Földön halomban a hajak.
Csíkos ruha – hányan vagytok? –
Sapka, papucs jut, és marad.

Aki rád néz most, kinevet,
És amíg a szádat tátod, – 
Ugyan, kit érdekel neved? –
Rád szurkálják jelzőszámod.

Semmi, mit magaddal hoztál,
Nincs már. Álom ez, vagy való?
Tegnap békés, büszke polgár,
Már csak fegyenc, lágerlakó.