Előbb ébresztenek, mint ahogy a nap kel,
Folyton sorakozó, szemléződés, appel.
Kápók botja vége iszonyúan heves,
Odacsap, ha a sor nem elég egyenes,

A tiszt parancsára fürgén kiválogat
Nyolcvan munkásembert, nyolcezer itt marad.
Taligán szerszámok, s a kapu kitárul,
Ki már régen itt van, irigykedve bámul;

Jó nekik. Kilépnek, látják a tág eget,
Gyorsan telik a nap, ehetnek eleget,
Minden csontjuk sajog, de tele a hasuk.
Csak túlélni kéne; úgy lehetnek tanúk.

Naplemente előtt tér vissza a csapat,
Kapu felett várja cinikus felirat,
Csúfolkodó írás, olvasni szinte fáj,
Búsan betűzi, ki érti: Arbeit macht frei!

Felfordult világ ez. Kinek szól a szöveg?
Hiszen elolvasni csak bemenet lehet.
Gúnyosan kacag a fejreállt B betű:
Szabadság kinn reked, benn vár éhes tetű.