Cím: Optimizmus
Szerző: felix - Szalay Sándor
(05-18-2010 @ 12:22 pm)
:
Barátaim korholnak keményen:
"Hej, te fickó! Túl sötéten látsz!
Fekete a szavad, komor gyász,
Nem ringatod magad víg reményben.
A lemondás személyedből árad,
Ha panaszkodsz, be nem áll a szájad."
Barátaim, tévedtek bizonnyal,
Szemem ép, és nem vagyok botor,
Kedvem vidám, sohasem komor,
S bár nem hiszem, hogy az ördög angyal,
Nem mondom, hogy meghalok én már ma,
Kedvenc színem is vidám: a sárga.
A déli nap is sárgán perzselő,
Szikrázva szór fényt és meleget,
Bajt és bánatot mélyre temet.
Sárgán virít a dús búzamező,
Napraforgó, kit vonz égi delej,
A sárga rózsa és a kutyatej.
Sárga a barátságos lámpafény,
Sárga a víg pesti villamos,
S a csillag, mit látsz, ha rád tapos
Ott szomszédod, a karakán legény.
Sárga kanári, házi papagáj,
Csupa vidámság, messze a halál.
S a sort akár órákig folytatom.
A sárga: vidámság - szól a bölcs.
Sárga sok virág, s érett gyümölcs,
Sárga talán minden gondolatom.
Látszik hát - bár hiányos a lista -
Ki, ha én nem, igaz optimista?
De a lendület ragad már tovább:
Sárgán izzik a gyilkos harag,
Mint felhő, ha szór villámokat.
Sárgán-sápadtan bú a gyávaság,
Sárga irigység, kaján káröröm...
De maradjunk az anyagi körön.
Légy csak optimista mindig, hiszen
Sárga a reszkető gyertyaláng,
Reszket a nép, és szagol ciánt
A bombázott város pincéiben.
Sárgák nappal a leégett falak,
Sárgák a bombák, s rád hullanak.
Zavaros sárgán gördül a folyó,
Vizében sárga hullák úsznak,
Kiket nemrég fogtak el, túsznak
Sárgaréz bennük a gyilkos golyó,
Sárga sok béna, megkínzott alak,
Sárga a tűz, ami házukba kap.
Kábítószertől sárgán ég a szem,
A mocsár, a mindent elnyelő,
Végtelen, gyászos, sárga temető,
Fehért, feketét megölő elem.
Sárga a sebesült, ha görbed torzul,
S a genny, mi a halott sebéből csordul.
Abbahagyni! Hisz' fáj ez a mese...
Optimista vagyok, látszik itt;
A gyász fekete, s most kérdezik:
Hogy lehet sárga ilyen fekete?
Láthatjátok, legyőzi mindig a
Sematizmust a dialektika.
(314 szó a szövegben) (900 olvasás) 
|
